Kedd reggel, miután felöltöztem, fáradtan
kullogtam le a szálloda elé, hogy induljunk reggelizni.
Körülöttem rengeteg másnapos fej bambult előre,
ami elég vicces volt, tekintettel arra, hogy tudtam, ezek az illetők mennyire
kemények voltak tegnap este. Először is Zorróhoz mentem, aki pár
osztálytársunkkal beszélgetett.
- Na, mi újság, jobban vagy? - kérdeztem tőle.
- Rosszul voltam? – nézett rám furcsán.
- Öhm… álomba sírtad magad, mert Elton nem érzett irántad úgy, mint te iránta…
- motyogtam zavarban.
- HÁHÁHÁÁHÁHÁHÁ! Ez komoly?! – röhögött eszeveszetten Zorro.
- Aha... – elpirultam.
- Bearanyoztad a napomat! Ekkora hülyét, mint én! Azt hittem, meleg vagyok!
HÁHÁHÁ…
Még az étteremben is kuncogott egy sort, ahányszor ez eszébe jutott. A helyet
egyébként kávészag töltötte be, amit még épp elviselek, csak innom ne kelljen.
A reggeli nekem ehelyett kakaó volt, de a zsömle, a sonka és a vajkrém már
egységes volt. Reggeli után az igazgatónő bejelentette, hogy mivel most van
kilenc óra, tízkor találkozunk a szálloda előtt, és indulunk a városba
várnézésre. Az egy óra hamar eltelt, mindenki kezdett teljesen felkelni, de
ugyanúgy elaludtak egymáson, mikor 11-kor már a várban voltunk.
- A Crystal vár a leghíresebb vár, ami errefelé található, több mint 1000 éves
építmény. Amikor az emberek ide költöztek, a vár már rejtélyes okokból itt
állt. Egyébként a területen ekkor csak rénszarvasok, farkasok és medvék éltek,
de a szarvasok még ma is előfordulnak erre. A jobb oldali falon olvasható…
- Hallottad?! Rénszarvas! Lehet látni fogunk szarvast, mint Lysanderrel! –
ujjongtam David előtt ugrálva, mire ő csak leállított.
- Úgy legyen. – mondta halkan, és tovább bambult.
- Valaki fáraaadt – nyújtottam el a hangom, miközben simogatni kezdtem a
derekát.
- Igen, kifárasztottál. Meg le.
- Na, persze, nem én tehetek róla! – duzzogtam. Erre kaptam egy rövid csókot,
amivel ki is engesztelődtem. A várlátogatásnál már csak a múzeum volt
unalmasabb.
- Ebben a városban körülbelül 28-30 csata folyt le, ezért a Csaták Városának is
nevezték. A fő fegyver a kopja volt és…
Nem igazán figyeltem, az agyam nem volt képes több információt befogadni. Mikor
végeztünk, már négy óra volt, a bazározáshoz pedig senkinek nem volt kedve,
szóval fél ötre visszamentünk a szállodába, és estére csendes pihenőt
rendeltettünk el mindenkinek. A tegnapi könyvet, amit elkezdtem, olvasni
kezdtem, és kiderült, hogy pont a 11. oldaltól érdekes, szóval újult erővel
nekikezdtem, és olvastam. Eltelt három óra, amíg senki nem mert hozzám szólni,
és addigra kiolvastam a könyvet.
- Hú, ez érdekes volt. – tettem le végül a nehéz történetet az
éjjeliszekrényre.
- Örülök, mert már nyolc óra. – morgott David.
- Király. Mit csináljunk?
- Hát, mi arra gondoltunk, hogy átmegyünk felelsz vagy merszezni Sasháékhoz. –
javasolta Katniss.
- Oké, menjünk. – mondtam, és a fiúkat erőszakkal átrángattuk a szomszéd
szobába. A többiek már láthatóan vártak minket. Körbeültünk, és kerestünk egy
üveget.
- Akkor… akire az üveg szája mutat, attól kérdeznek? – magyarázott Ben.
- Igen. – válaszoltuk kórusban.
- ÉS MI A ZÁLOG? – értetlenkedett.
- Vetkőzés – vigyorgott Sasha.
- Nee… nyávogtunk Katnissel és Daviddel. A többiek viszont akarták, így a
kisebbség (mi) vesztettünk, és nekiálltunk az üvegezésnek.
- Sasha! Felelsz, vagy mersz? – kérdezte Ben a lányt.
- Merek.
- Akkor… szaladj ki a folyosóra, kopogj végig az összes ajtón, és gyere vissza!
A lány ezt meg is tette, ezt onnan tudtuk, hogy morgó hangokat hallottunk
mindenhonnan.
- Most én jövök. – vigyorgott a lila hajú lány, és pörgetett. Az üveg Lindánál
állt meg.
- Felelsz vagy mersz?
- Merek. – sóhajtott a lány.
- Csókold meg Eltont.
A lány mosolyogva tette ezt, és nagyon aranyosak voltak együtt. Fél órán
keresztül csak játszottunk és játszottunk, miközben folyamatosan őket néztem,
de az üveg hirtelen Davidnél állt meg.
- Felelsz, vagy mersz? – kérdezte tőle Katniss.
- Merek.
- Öhm… nyald meg a padlót.
- Biztos nem. Fúj! Ez gusztustalan.
Ekkor lekerült Davidről a pólója.
- Ez igen! – vigyorgott Sasha. – Biztos sokszor emelgeted Cassiet.
Erre elpirultam, David pedig vigyorogva bólintott.
- Emelgethetném többször is.
Továbbment a játék, de nem tudtam nem észrevenni, hogy Abigail nyálcsorgatva
bámulja David testét. És egyszer nála állt meg az üveg.
- Felelsz, vagy mersz? – kérdezte tőle Sasha.
- Merek.
- Nos, puszild szájon azt, aki neked itt a legjobban tetszik!
Erre szájon puszilta Davidet, aki csak másodpercekkel később fogta fel, mi is
történt. A düh elöntötte mindenemet, és legszívesebben most egy nagyot bevertem
volna a csajnak. Az ég kint nagyot dörrent. Minden idegszálam próbálta
visszafogni magát, de nem ment. Talán ennek volt köszönhető a földrengés, amit
okoztam. Na, itt David már vette a lapot.
- Lelépünk. – mondta, felkapta a pólóját a földről, és átment velem a saját
szobánkba.
- Fúúú, ezt nem hiszem el. – sétálgattam folyamatosan a szobában, és nem
tudtam, mivel tudnék lenyugodni.
- Sss, kicsim, na gyere ide, nyugi – húzott az ölébe David, és megcsókolt.
- Tudod, milyen rossz volt ezt nézni? – kérdeztem a fiútól.
- Tudom, de nem tehetek róla. Hé, figyelj rám! Szeretlek. – mondta, és én
elhittem neki. De hirtelen Abigail nyitott be.
- David…beszélhetnénk, ketten?
- Na, kisanyám, tudod, kivel fogsz kettesben beszélni! – csattantam fel.
- Nem hiszem, hogy téged kérdeztelek. – morgott Abigail.
- Egy pillanat. – mondta David, és kiment a lánnyal, aki gyilkos vigyorral
nézett vissza rám. A szuka! Dühödten csapkodtam a párnát, aztán a dühtől
óriásit dörgött az ég, mikor lehullt az első könnycseppen. Hamarosan David jött
vissza.
- Mit akart? – kérdeztem.
- Hogy nem akarok-e vele elmenni randizni, ha hazamentünk.
Ú. Ez fájt. De legalább egyenes volt… Mindenestre és kirohantam a szobából,
megkerestem Abigailt, és egy nagyot löktem rajta.
- Ne próbáld meg elvenni a barátomat, megértetted?!
- Aki kapja, marja – vigyorgott.
- Neked meg mi bajod van?! – kiabáltam. – Velem van, engem szeret!
- Nem sokáig.
Egy óriási pofont adtam a lánynak, és a verekedésünket Sasha előzte meg.
- Na, na, na… mi van itt?
- El akarja happolni Davidet! – kiabáltam sírva, amin a lány csak nevetett.
- Abi! Neked meg mi bajod? – kérdezte Sasha is a lánytól.
- Tetszik a fiú. És akkor? – vigyorgott még mindig. Erre idegbetegen ütni
kezdtem, de hirtelen megláttam a csuklóján egy lila körfoltot.
- Ez mi? - mutattam fel Sashanak.
- Nem tudom, elviszem az igazgatóhoz. – mondta a lány, és elvitte az ördögien
nevető Abigailt a szomszéd szállodába, én pedig visszamentem Davidhez.
- Bolond lány… elutasítottam!- mondta David, mikor visszaértem.
- Sasha elvitte az igazgatóhoz, szerinte valami gond van. Mindegy, én nem várom
meg. – mondtam, és egy gyors zuhany után lefeküdtem aludni, de úgy öleltem
magamhoz a fiút, hogy még véletlen se rabolhassák el tőlem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése