24. Fejezet

Sziasztok!:) Megoldottam az internet-problémát, szóval itt a rész, és mivel eltaláltátok, ki az az XY (kétféle 'szereplő' tulajdonképpen, de ígyis-úgyis meglett a 3), ezért itt a dupla rész! Igyekszem a nyaralás alatt is pakolni felfelé a fejezeteket, addig is jó olvasást ehhez!:))

A rövid gyaloglás után egy csodálatos faház tárult a szemünk elé, amibe egyből mindenki beleszeretett.
- AWESOME! – kiabálta Ben, és a szálloda felé kezdett rohanni.
- ÁLLJ MÁR MEG, FIAM! – mennydörögte az igazgató. Nos, ez hatott. Ben egyhelyben maradt, és csendben bevárt minket, én pedig kinevettem. A szófogadó kisgyerek… A szállodához érve megállapítottuk, hogy nem messze a nagy épülettől van egy kisebb is. A nagy előtt álltunk meg, ahol egy kedves, idős bácsi várt minket. Az igazgatónő beszélt vele pár szót, és csak most vettem észre, hogy Hold Úr is csatlakozott a csoportunkhoz, mert mosolyogva bólogatott a másik bácsi szavaira. Mikor végeztek a megbeszéléssel, az igazgató egy vastag borítékot adott a bácsinak, amiben biztosan pénz volt. Ezt Bennek meg is kellett jegyezni.
- Jól ki van tömve a tanárnő! – kiabálta.
- BENJAMIN!
- Nem én voltam, tanárnő! Más bunkózik! – kiabált vissza immár félénkebben. Az igazgatónő sóhajtott két mélyet, aztán beinvitált minket a szálloda nappalijába. Nem volt bent konyha, csak egy nappali, és körülötte sok-sok ajtó, szinte minden második méteren.
- Nos, gyerekek, figyelem! Mint tudják, a szobák négy ágyasak, de idelent az bejárati ajtóval szemben levő három ajtó mögött hatszemélyes szobák vannak! Minden szobához saját fürdőszoba tartozik, remélem, meg lesznek elégedve! Az úr mellettem Mr Sory, a problémátok van, hozzá forduljatok! Most van… - ránézett az órájára – fél öt, hét órakor gyülekező a szálloda előtt! Ne viselkedjetek úgy, mint egy ostoba csürhe, mi a szomszéd házban leszünk! Ennyit szerettem volna mondani, a többiről vacsora után lesztek tájékoztatva!
Oszlás! – fejezte be mondandóját, mire mindenki rohanni kezdett, hogy szobát találjon magának. Mi, nyolcan, nem nagyon váltunk el, inkább felmentünk az emeletre. Szegény Eltonnal eléggé kitoltunk, ugyanis őt betettük Sashához, Abigailhez és Lindához egy szobába. Persze, nem bánta… na, vajon miért? Mi pedig Daviddel, Bennel és Kattel a velük szomszédos szobában pakoltunk ki. Odabent érdeklődve néztem szét. Két franciaágy volt megágyazva egymással szemben, közöttük egy rövid szőnyeg, mindkét ágy mellett egy-egy éjjeli fiók a két oldalán, az ajtóval szemben pedig egy kinyitható szekrény, mellette pedig egy kisasztal négy székkel. A fürdőszoba egy zuhanyzóból, egy WC-ből és egy csapból állt, meg egy pár törölközőből, de szerintem még annyi polc sem volt, hogy a lényegesebb dolgokat bevigyük. Ó, és a kedvencem: fent mindenkinek volt egy kis terasza. A szekrény másik oldalán, ahol nem a szekrény volt, volt egy kinyitható üvegajtó, odakint pedig egy kb 1x2 méteres hely várt minket, de nem volt kint semmi, csak hó. Mindegy, nekem akkor is nagyon tetszett. Gyorsan kipakoltunk, és nem tudtuk, mit kezdjünk magunkkal. Mivel még csak öt óra volt, átmentünk Eltonékhoz, és szétnéztünk. Egy teljesen ugyanolyan szobában voltunk, mint a miénk. Vigyorogva néztem, hogy Elton Lindával volt egy ágyon.
- Ne nevess – morgott, mire tényleg kirobbant belőlem a nevetés. Nem tudtuk, unalmunkban mit csináljunk, szóval másfél órát Sasháéknál voltunk, aztán visszatotyogtunk a szobánkba. És ott, hirtelen, eszembe jutott egy kérdés.
- Katniss, Ben! – szólaltam meg.
- Igen? – kérdezték egyszerre, amitől olyan aranyosak voltak.
- Ti hogy lettetek vérfarkasok?
- Beleszülettem. – mondta Kat.
- Családbú’ – válaszolt Ben. Nos, szóval ugyanúgy. De Benen szétröhögtük magunkat. Néha annyira paraszt beszólásai vannak, hogy nem tudunk betelni vele. Miközben ezen filozofáltunk, hét óra lett, szóval lementünk a szálloda elé, ahol már páran cigivel a szájukban várták az igazgatónőt.
- Nem kívánod? – néztem Davidre, aki a cigiző embereket vizslatta.
- Maradjunk annyiban, hogy vannak dolgok, amiket sokkal jobban kívánok – mondta, aztán a fenekemnél fogva közelebb húzott magához, és megcsókolt. Ekkor az ajtón Sheilah is kijött a hideg, téli levegőre, én pedig ösztönösen elhúzódtam Davidtől.
- Mi az? – kérdezte a fiú.
- Sheilah. – motyogtam.
- Mi van vele?
- Semmi, csak…
- Kicsim, ne idegeskedj! – nyugtatott meg, miközben átölelt, de így pont Sheilaht láttam, aki engem nézett, és mikor rájött, hogy én is őt nézem, elvigyorodott és a következő mondatot formálta a szájával: meg fogsz halni. Összerezzentem, és David mellkasába fúrtam a fejem, nagyon féltem, hogy ezt komolyan gondolta. Az igazgatónő hamarosan megjött, és elindultunk a szálloda éttermébe, ahová hamar meg is érkeztünk. Ennek örültem, mert nagyon, nagyon, NAGYON éhes voltam, de kicsit megijedtem, mert Sheilah valahogy mellém került. Halványan rám mosolygott, nyoma sem volt az erőszakos, megöllek énjének, csak ült mellettem nyugodtan, és pár pillanat múlva már nem is figyelt rám. Annyira ideges voltam, hogy megböktem a karját.
- Igen?  - fordult felém.
- Öhm… csak… azt akartam megkérdezni, hogy…
- Már mondtam, hogy nem zavar, hogy Daviddel vagy! – válaszolta kimérten. – Ez a tény, hogy mindhárman itt vagyunk, nem fogja elrontani a szünetet, mert nekem már barátom van, a Saturnban végzős ő is. – mosolygott egy pillanatra Sheilah, és látszott rajta, hogy szerelmes. De cuki!
- Nem arra gondoltam… - hebegtem mégis. – Csak… rám néztél, és azt mondtad, még a szálloda előtt, hogy… meg fogsz ölni…
- Mi? Valamit nagyon félrenézhettél – billentette félre Sheilah a fejét.
- Azt hiszem, igazad van…
- Szerintem az erőszak nem old meg semmit. Köztünk meg még probléma sincs, szóval bizonyára csak félreértetted.
- Igen, biztosan.
A beszélgetésünknek az a gőzölgő gyümölcsleves vetett véget, amit elénk helyeztek, tudniillik, minden nap menüt fogunk enni, mert az olcsóbb. Mindenki szedett magának, és kezdetét vette az evés. Helyesbítek: mindenki öntött magának tálastól, és kezdett vette a zabálás. Úgy ettünk, mint akit hetek óta éheztetnek. Én is két tányérral szedtem magamnak, és csak azért nem szedtem harmadikat, mert kell hely a másodiknak, és a desszertnek. A főétel tejfölös marhapörkölt volt, amit szintén nagyon szeretek, azt is szedtem, és hamar be is lapátoltam. Közben kértem egy kólát, mert ez már eléggé kiszárított, de spóroltam vele.
- Tele vagyok… - motyogtam Davidnek, miközben elvitték a tányérokat előlünk.
- Mert annyit eszel, mint egy malac.
- Mi? Nem is! – duzzogtam.
- Csak vicceltem. – nyomott az arcomra egy puszit, mire visszatért a jókedvem. David hirtelen egy irányba kezdett nézni, és vigyorgott.
- Szoríts még egy kis helyet a gyomrodban…
Arra néztem, amerre ő, és megláttam a paradicsomot. Vagyis a palacsintát. Hoztak öt félét: nutellásat, kakaósat, baracklekvárosat, szilvalekvárosat és túrósat. Nos, bár én tele voltam, ettem egy baracklekvárosat és egy nutellásat. Nagyon finom volt, de nem ehettem el a többiek elől mindent, egyrészt mert ők már meg is ettek mindent, másrészt pedig azért, mert tényleg nem fért volna belém több. Mikor végeztünk az evéssel, töltöttek nekünk egy-egy pohár vörösbort, és az igazgatónő megkocogtatva a poharát felállt, hogy beszédet mondjon.
- Elmondom a programokat az itt töltendő napokra! Nos, ez volt az első nap, ennek itt vége is. Holnap, a második napon szétnézünk a környéken, bemegyünk egy várba, és egy múzeumba, aztán bazárjárás, ha szeretnétek venni valamit. Harmadik nap síelni fogunk. A negyedik napon egy sétát teszünk az erdőben, hogy mindent megjegyezzetek, és alaposan szétnézzetek. Az ötödik napon újból síelünk. A hatodik napon, miután újból keresztülsétáltatok az erdőn, meglepetés vár rátok. A hetedik napon újból síelés. A nyolcadik napon elmegyünk jégkorcsolyázni, aztán pedig a moziba, és megnézzük a Gyakornokok című filmet. A kilencedik napon pedig vetélkedő lesz. Úgy készüljetek, hogy mivel az iskolából csak 104 tanulónk jött el erre a kirándulásra, 13 nyolcfős csoportban fogtok versenyezni! Ó, és a versenyzők a napot nem a szobában töltik, hanem egy sátruk lesz! A tízedik napon pedig reggel hétkor indulunk haza, az eredményhirdetés hat órakor lesz, szóval a vonaton fognak aludni, nem a szünet utolsó napján! Tudom, hogy jó tanár vagyok, irány a szálloda!
Nem tudtuk, milyen gondolatokkal és tértünk vissza a szállodába. Nincs egy szabadnapunk sem? Miért? MIÉÉÉRT? Na, nem baj. Hamar visszaértünk a szállodába, én pedig hanyatt vágtam magam az ágyon. A plafont bámultam fél percig, aztán meguntam, és egy könyvet kezdtem el olvasni. Az első 10 oldal után valahogy mégis meguntam. Ó, ne már! Aztán új ötletem támadt.
- Kicsim, menjünk fürdeni – néztem a barátomra, aki egyből belement a dologba. Katnissék éppen nem voltak a szobában, nem tudom, hová mentek, de azért bezártuk a fürdőszobaajtót, és gyorsan lecibáltuk egymásról a ruháinkat egy csókcsata közben. Pár perc múlva ezt már a zuhanyzóban folytattunk, ahol folyt ránk a langyos víz. Halk sóhajok töltötték be a pici zuhanyzót, és mire nem sokkal később kimentünk, az egész tiszta pára volt. Elpirulva, vizes fejjel mosolyogtam Davidre, aki csak magához húzott, és megcsókolt. Ezeket sosem fogom megunni…
Mikor felöltöztünk, és visszamentünk a szobába, hirtelen Katnissék rontottak be.
- Mi az? – kérdeztem, látva a vidám fejüket.
- Öltözzetek! Odalent buli lesz!
Hát, mit volt mit tenni, hiába bántam, csak muszáj volt felöltöznöm.

Jó, az igazság az, hogy készültem erre a bulira, örültem is, hogy most lesz, de mutatni akartam a rendes kislányt, ami… nos, úgy szeptembertől eltűnt belőlem. De nem igazán zavart, hogy ennyit változtam. Sokkal nyitottabb lettem mindenki felé, és végre az igazi önmagamat tudtam mutatni, aki szeretett a barátaival lenni, és bulizni velük egyet. Jó, az alkoholt valószínűleg sosem fogom bírni, de nem baj, nem terveztem alkoholista életet élni. Miután mindenki elkészült, lementünk a buliba, ahol már sok-sok részeg ember volt. Egy hülye osztálytársunk, Zorro elénk állt, és felkiáltott.

- Elton, há’ neked szőke színű a hajad!

- Köszönöm a felvilágosítást. – morgott az említett személy.

- De há’ mióta?! – kiabált tovább a srác.

- Amióta élek – válaszolta Elton, és inkább elindult, hogy keressen valami piát. Mi is követtük, és hamar meg is találtuk a helyet, ahol mindenféle pia sorakozott. Míg a fiúk sört, a lányok inkább Somersbryt ittak, vagy bacardi breezert. Egy-két üveg után a hangulatunk fokozatosan jobb lett, és kicsivel később Katnissel és Sashával elmentünk táncolni. A fiúk söröztek tovább, Abigail és Linda pedig egy újabb breezer kíséretében beszélgettek a lépcsőn ülve. Nem tudom, ki hozott hangfalat, és hogy fért ide, de abból most éppen Avicii bömbölt. A mellettünk levő emberekből dőlt a piaszag, és cigifüst szállt mindenhol, mert arra nem voltak képesek, hogy kint cigizzenek. Hirtelen leállt a szám, és úgy zene indult, amit mindenki ordítani kezdett:

- UTCÁRA NYÍLIK A KOCSMAAJTÓ!

- KIHALLATSZIK BELŐLE A SZÉP MUZSIKASZÓ! – kiabáltuk mi is a lányokkal, és ugrálni kezdtünk. Zorro valahogy mögénk jött, és a fülünkbe ordibált:

- GYORS VONAT, SEBES VONAT, VALAHOL MEGÁLL!

- Zorro, most nem ez van. – magyaráztuk a fiúnak.

- Ó, ne már! Mindig elfelejtem. N,a megyek, megkeresem a szőke színű hajút. Elton! Eltonkám! Hol vaaaagy?

- Szerintetek buzi? – kérdezte Katniss.

- Biztos – nevetett Sasha is. Közben én elsétáltam tőlük, és David ölébe ültem.

- Mizu, baba? – kérdezte, miután egy puszit nyomott az arcomra.

- Zorro megtalálta Eltont?

- Aha, most rohangálnak. Illetve…

- Hm? – kérdeztem, és arra néztem, ahová David nézett. A lépcsőn Linda mellett Abigail helyett Elton ült, és csókolóztak. Felül ezt sírva nézte Zorro.

- Ú, szerintem tényleg meleg – mondtam, és felmentem, hogy megvigasztaljam. A szobájában volt, és zokogott. Szegénykém… megesett rajta a szívem.

- Na, gyere, sírj itt – öleltem át.

- Olyan szép kisfiú pedig… szipogott Zorro.

- Jaj, te… na, figyelj, azt hiszem, Sasha osztályában van egy meleg srác, azt hiszem, Romeonak hívják, összeilletek majd… - motyogtam, de csak horkolást hallottam. Zorro ülve elaludt. Levettem a cipőjét, aztán elborítottam az ágyon, és betakartam. 

- Jó éjt – mosolyogtam, és kimentem, ahol pont Davidbe ütköztem.

- Na? – kérdezte, miközben átkarolt.

- Álomba sírta magát.

- Mi is ágyba bújhatnánk… - suttogott a fülembe, mire kirázott a hideg. Mikor a nyakamat kezdte csókolgatni, elgyengültek a lábaim, és a hátába kapaszkodva tartottam magam. 

- Jó – válaszoltam rekedten, mire a fiú a fenekembe markolt, én pedig felnyögtem. Gyorsan bementünk a szobába, és egy kis időre bezártuk az ajtót. Heves csókok közepette másztunk az ágyra, ahol David mindenhol simogatott, én pedig a hajába túrtam, és a tincseivel játszottam. Egy hirtelen mozdulattal kettészakította a rajtam a ruhát, mire ránéztem.

- Ez a kedvenc ruhám volt!

- Kapsz újat – tapasztotta újra a száját az enyémre, aztán… nem részletezném. Mikor végeztünk, kinyitottuk az ajtót, de mivel fáradtak voltunk, már nem mentünk le bulizni, inkább aludtunk.

~ író szemszög ~

- Hová tűnt? Most kellett volna megölnöm! – sziszegte a fekete hajú lány a fogai között.

- Sheilah, mit mondtál? Kit akarsz megölni? – szólalt meg mögötte legjobb barátnője, Pamela.

- Mi, senkit, te miről beszélsz? – kérdezte a lány barátnőjétől, aki elnevette magát.

- Biztos csak sokat ittam. – aztán lefeküdt, és elaludt. 

- Hagyjuk ezt az utolsó estére. – sóhajtott egyet, és visszahúzódott, hogy a helyét átadja a lány igazi énjének.

- Hogy kerültem ide? – kérdezte Sheilah nyugtalanul. Mikor meglátta, hogy barátnője már alszik, úgy döntött, biztos csak sokat ivott, és lefeküdt aludni.