27. Fejezet

Kicsit korábban keltem, mint a többiek, de olyan… élénknek éreztem magam. A telefonom szerint 7:00 volt, ami azt jelentette, hogy a csapat többi tagja is legkésőbb fél órán belül felkel. Én fogtam magam, és csendben felöltöztem.

Kiültem a teraszunkra, és a félliteres Ice Teámat kezdtem kortyolgatni. Nem volt meleg, de jólesett.  Az is feltűnt, hogy egyáltalán nincs hideg, nem hiányzott nekem a kabát. Hamarosan egy morgó, félmeztelen görög Adoniszt pillantottam meg, aki kimászott hozzám a teraszra. 

- Felkeltettelek? – kérdeztem suttogva.

- Nem, csak éppen nyitva hagytad az ajtót, és a csodálatos testemet érte a levegő. – válaszolta David.

- Upsz. – vigyorogtam, és végignéztem, ahogy a fiú kiül mellém, és a tájat nézi.

- Szép, nem? – kérdezte pár perc múlva.

- Gyönyörű.

A csendet Ben törte meg.

- KATNISS! KAT! ÉBREDJ! CASSIE ÉS DAVID ELTŰNTEK!

- Mi?! – ugrott fel a lány.

- Itt vagyunk! – jöttünk be egyből a teraszról.

- ÁÁ! – visított ijedtében Ben, amin még akkor is nevettünk, mikor az igazgató eljött értünk, hogy menjünk reggelizni. Vicces ez a szóösszetétel. Eljött értünk. Mint Voldemort a fiáért. Jut eszembe, fia. A fiaiéiért az egyetlen magyar szó, amelyben 6 magánhangzó szerepel egymás mellett. Ilyen bölcsességekkel láttam neki a gabonapehelynek, ami ma a reggeli volt. Három repeta után elhatároztam, hogy most inkább csak ülök ebben a székben, és ebédig várom, hogy leülepedjen bennem. Aztán… megint eszek. De persze az élet nem ilyen kegyes… indulhattunk síelni. A felvonón kicsit felkavarodott a gyomrom, szóval egy padon ülve vártam meg a többieket, míg lementek, és újból feljöttek hozzám, aztán, mivel már kicsit jobban voltam, úgy döntöttem, én is belevágok a dolgokba. Már sokkal jobban ment, mint két nappal ezelőtt, szinte nem is inogtam meg, és ebédig összesen csak kétszer csúsztam el. Egyébként attól függetlenül, hogy reggel mennyire teleettem magam, nagyon jól esett az ebéd, és David már nem is szólt, csak nevetett. Mikor durcáztam, azzal engesztelt ki, hogy azt mondta, a férfiak szeretik, ha a nők esznek előttük. Nem tudom, ennek miért volt engesztelő hatása, de bejött.  Ebéd után még négy (!) órán keresztül síeltünk, ebben az időszakban viszont egyetlenegyszer sem estem el. Éljenek a profi síelők! Hat órára visszaértünk a szállodába, és a mai buli most is elmaradt, mert mindenki fáradt volt. Mondjuk, ez érthető összesen 6 óra síeléstől… konkrétan annyira izomlázam volt, hogy ülve zuhanyoztam, és egész nap csak feküdtem az ágyban, és olvastam. Még ahhoz is fáradt voltam, hogy elmenjek vacsorázni, de hát az élet nem egy kívánságműsor, szóval elmentem és jól teleettem magam. Este úgy aludtunk, mint a kisangyalok, szóval reggel nagyjából mindenki fel tudott kelni időben. Egy problémánk volt: az izomláz. Ráadásul elég hideg is lett, szóval melegebben kellett öltöznünk.

Minden ment úgy, ahogy menni szokott: találkoztunk a szálloda előtt az igazgatónővel, aki elvitt minket reggelizni. Ma a reggeli forró, citromos tea volt, szendviccsel. Szép csendben megreggeliztünk, aztán vártuk a tervet a következő órákra. Azt igazgatónő azt mondta, még van egy óránk pihenni, aztán újból végig kell járnunk az erdőt. Mindenki morogni kezdett, főleg, mikor bejelentette, hogy megint jegyzetfüzetet kell hozni, mert Mr Sory még beszélni fog. Viszont ez után azt mondta, lesz egy meglepetése számunkra, ha rendesen végigcsináljuk a napot. Nos, ez hatott: egy óra pihenés után szinte libasorban gyülekeztünk a szálloda előtt. A fák között már nagyjából kiismertük magunkat, és hamar a viskóhoz találtunk, ahol körülbelül egy órát álltunk, mert Mr Sory csak diktált és diktált. Sőt, még egy régi néptáncot is eljárt, mindenféle nehéz lépéssel, mi meg csak néztünk, hogy most mi történik, ugyanis szerintem ilyen még egyikőnk sem látott. Egy idős vámpír osztálytársamat kivéve, aki fogta magát, beállt Mr Sory mellé, és elkezdett egy ugyanilyet táncolni. Ezt követően ott ebédeltünk meg (húsleves, rántott hús, krumplipüré, palacsinta), és még hallgattuk egy ideig a történeteket. Bár inkább voltak esti mesék, mert mindenki szeret más életéről információkat hallani, Mr Sory pedig elmesélte nekünk Martin Trouble király minden egyes napját. Jó, most túloztam, de a lényeg, hogy rengeteget mesélt. Az okosítás után az igazgatónő megkért minket, hogy mi irányítsuk ki őt és Mr Soryt az erdőből, és nekünk sikerült is. Jó, tényleg nem volt nehéz, mert van egy kitaposott ösvény, csak észre kell venni. Mikor végeztünk az erdőjárással, már délután négy óra volt, és az igazgatónő a szálloda előtt elmondta nekünk a meglepetését.

- Mindenki vegyen fürdőruhát, bemegyünk a szálloda fedett fürdőjébe!

- VAN FEDETT FÜRDŐ?! – ordított Ben, mire az igazgatónő bólintott. Mindenki vidáman rohant a szobájába, hogy átöltözzön, ahogyan én is tettem.

- Elmondanád, hogy miért nem láttalak még soha fürdőruhában, mikor ennyire szexi vagy benne? – morgott a hátam mögött David, mielőtt átölelt volna, és megéreztem volna lent is, hogy mennyire tetszik neki, ami rajtam van. Megborzongva fordultam hozzá.

- Mert még sosem voltunk strandon. – vigyorogtam, és magamra kaptam a többi ruhámat is. A szálloda előtt mindenki izgatottan várakozott, a fiúk pedig perverzen vizslatták a lányokat. Hiába, van, ami sosem változik. Hirtelen megijedtem. Mi van, ha David talál egy nálam jobb alakú lányt, és elhagy érte? Vagy nem kíván majd annyira?

- Öhm… ez nem történhet meg. – motyogott David. – Mert csak te érdekelsz.

- Mi? – kérdeztem.

- Hangosan beszéltél.

- Ó, tényleg? – elpirultam.

- Aha, és egy bolond vagy. – vigyorgott a fiú, és egy puszit nyomott az arcomra. Mosolyogva indultam el a többiek után a fedett medence irányába, ami odabent nagyon szép volt. Egy kb. 20x30 méteres medencét képzeljetek el. Átmenetes volt, 1 méternél kezdődött, és 1,5 m-ig süllyedt. A többiek mélyebbet akartak, de én örültem, elvégre amilyen ügyesek vagyunk, még az is lehet, hogy belefulladnánk. Mindenki örömmel ugrott a vízbe, és egymás csapkodva, lökdösve kezdtünk játszani. Olyanok voltunk, mint az ötévesek, de nem zavart minket. Valahonnan szereztünk egy gumilabdát, és labdázni is elkezdtünk. Néhányan a medence szélén ülve beszélgettek, volt aki úszott, és volt, akik a sarokban smároltak (Elton és Linda), de a többség idiótán rohangált (már amennyire mellkasig érő vízben lehet), vagy játszott.  

- Nekem is passzoljatok! – kiabáltam, mikor már a harmadik körből maradtam ki.

- Bocsi, csak olyan kicsi vagy, hogy nem láttalak – vigyorgott Zorro, és felén dobta a labdát, amit sikeresen elkaptam, de felborultam vele. A hajam tiszta víz lett, szóval ki kellett ülnöm, hogy megszáradjon.

- Hogy lehet valaki ilyen szerencsétlen… - lépett hozzám David vigyorogva.

- Azt hiszed, ez vicces?! Játszani akartam! - nyafogtam, de ő csak mosolyogva széthúzta a lábaimat, és beférkőzött közéjük, így majdnem akkora volt, mint én, tudniillik én a medence szélén ültem, ő pedig benne állt. 

- Majd játszol este. – vigyorgott.

- Perverz! – csaptam a karjára.

- Nem arról beszélek! Szerinted most, hogy tudják, van egy medence, nem fognak itt bulizni este? És akkor majd játszhatsz. Persze én vagyok a perverz… - csóválta a fejét, én pedig elnevettem magam.

- A te hibád, hogy ezt gondolom. – jelentettem ki.

- Miért? – kérdezte, és egy kaján vigyorral a combom szélére helyezte a kezét.

- Mert minden rosszba belevittél.

- Ez nem jelenti azt, hogy a rossz dolgok nem jók. – zárta le a beszélgetést egy csókkal, aztán visszament játszani. Igazából így egyedül kicsit unalmas volt, de nem akartam, hogy még vizesebb legyen a hajam. Pár óra múlva az igazgatónő eldöntötte, hogy elég volt ennyi medencézés, és visszaküldött minket a szállodába, aztán bejelentette, hogy fél óra múlva jön, és visz minket vacsorázni. A szállodáig futottam, meg még pár lány, mert mindannyiunk haja vizes volt és nem akartuk, hogy megfázzon, és a bejutásunk után körülbelül egyszerre töltötte be a szobákat hajszárító-zümmögés. Csak átfújtam a hajam, mert még öltöznöm is kellett, de mivel nem voltam biztos benne, hogy teljesen megszáradtak vörös tincseim, magamra vettem egy sapkát, és indultam a többiekkel vacsorázni. Megint idegesen vártuk a kaját, bár mikor nem, ugyanis jól kifáradtunk. Így megcsillant a szemünk a spagetti láttán. Miután megkajáltunk, sokan játszottunk olyat, hogy a szerelmünkkel egy szál tésztát vettünk a szánkba, és szívni kezdtük, mint a Susy és Tekergőben, és a végére adtunk egymásnak egy puszit. A desszert alig fért már belénk, de ki tud ellenállni egy zserbónak?  Tele hassal értünk vissza a szobánkba nyolckor, ahol megbeszéltük, hogy fél tízkor indulunk vissza a medencéhez. Addig olvastam, és próbáltam kicsit pihenni, mert nagyon tele voltam. Pár perc múlva kopogtattak az ajtónkon.

- Nem tudok olvasni… -  motyogtam, mielőtt kikibáltam volna, hogy „Gyüjjé má be”. Az ajtón Sasha dugta be a fejét.

- Nem jöttök át? – kérdezte. Hát, mi úgy döntöttünk, hogy átmegyünk, a szobába átérve viszont egyből fordultam is vissza, mert Abigail kihívott. Ekkor jutott eszembe, hogy talán nem is olyan jó ötlet itt lenni, de teljesen meggondoltam magam, mikor végighallgattam a lányt. 

- Figyelj, nagyon-nagyon sajnálom! Sasha az előbb mesélte, hogy mi történt, mert olyan, mintha nekem 3 nap simán kiesett volna… nem akartam fájdalmat okozni neked, ugye nem haragszol? – kérdezte csillogó szemekkel.

- Nem, csak… ez olyan furcsa volt. – mondtam, de nem tudtam vele többet beszélni, mert lecserélte Elton.

- Beszélnünk kell! – mondta komolyan.

- Mi az? – kérdeztem.

- Nos. Nagyon tetszik nekem Linda. És gondolom, én is neki. – vigyorgott. – Viszont szeretném olyan romantikusan, hivatalosan is megkérdezni tőle, hogy lesz-e a barátnőm. Valami tanács?

Egyből szebbnél szebb ötletek jutottak eszembe.

- Akar menni medencézni? – kérdeztem.

- Nem, fáradt.

- Akkor a következő dolgok kellenek nekünk. – kezdtem, aztán átrángattam a mi szobánkba.

- Figyelj, nem sok kajám van, szóval a vacsora nektek most nasi lesz… van fánkom, meg puszedlim, meg… egy üveg borom! Erre van szükség! – szedtem ki az említett üveget a táskámból.

- Miért van nálad bor? Nem is szoktál inni. – értetlenkedett Elton.

- Mert mindig kell egy! 

Aztán lementem vele a nappaliba, és kerestünk egy gyertyát, hogy aztán romantikusan megterítsünk. Szépen elrendeztem mindent, és kiderült, hogy nagyjából ők az egyetlenek, akik itt akarnak maradni, a többi meg nem zavar sok vizet, szóval ez így megfelelő lesz. Mikor végeztünk, visszaküldtem Eltont a szobába, hogy addig ne engedje le Lindát, amíg el nem megyünk, és amíg a többiek lejöttek, meggyújtottam a gyertyát. Nem sokkal később elindultunk, és reméltem, hogy a fiúnak szerencséje lesz. 

A medence nagyon jól nézett ki, este megvilágították, mi pedig élvezettel ugrottunk a vízbe. Pár perccel később már pezsgőt ittunk, aztán egy abszintot, de itt úgy gondoltam, elég lesz, mert nem akartam részeg lenni. Azt hiszem, sosem akarom megtudni, milyen is az. A lényeg, hogy a többiek nem igazán fogták vissza magukat, és egy nagyon durva bulit csináltak odabent. A levegő nagyon fülledt volt, és alkoholszagot árasztott. Másfél óra ugrálás után kiültem a medence szélére, és vártam, hogy David ugyanúgy a lábaim közé fészkelje magát, mint délután. Meg is tette, de azért egy fokkal már kanosabb volt, ami az én hasamból is előhozta a pillangókat. Fél órát bírtunk így maradni, aztán visszaindultunk a szállodába. Elton és Linda már nem voltak lent, szóval halkan beosontunk a szobánkba, és átadtuk magunkat az érzésnek, ami bekerített minket. Aztán elaludtunk.