16. Fejezet

~ Cassie szemszöge ~

A saját szobámban ébredtem fel, valaki ölében. A szememet nehezen tudtam kinyitni, és a sötétségtől egy ideig semmit nem láttam. Aztá megpillantottam David aggódó arcát.
- Cassie? – kérdezte suttogva, hátha még aludnék…nyitott szemmel.
- Igen? – nyögtem, és éreztem, hogy szükségem van egy pohár vízre.
- Mi az? Hozzak valamit?
Egy üveg vízre mutattam, amit David gyorsan ide is hozott nekem. Nagyokat kortyoltam belőle, aztán a fiúra néztem.
- Jól vagy? Fáj valamid?
- Jól vagyok. – mosolyogtam.
- Jaj, kicsim, ne haragudj! Soha nem hagylak magadra többet, rendben? Szeretlek! – hadarta el ezt mind David egy szuszra, aztán szorosan magához volt, és puszilgatni kezdett a fejem búbjától a nyakamig, majd megcsókolt.
- Nem tudom, mit tettem volna nélküled… - csuklott el aztán a hangja.
- Mi lett a húgoddal? – érdeklődtem. Erre felcsillant a szeme, és gesztikulálva mesélni kezdett.
- Igazad lett! Tényleg volt benne valami, ami később halálos lett volna! Köszönöm, köszönöm, köszönöm! – mondta, miközben újabb csókokkal halmozott el. Ettől nagyon zavarba jöttem, és éreztem, ahogy elvörösödöm. David ezt kicsit morcosan nézte.
- Ne legyél már zavarban, együtt vagyunk, ez természetes!
Igaz, együtt vagyunk, és egy csók tényleg nem a világvége. Szinte semmi, már 11 évesek is csinálják. De ha belegondoltam, hol járhatott előttem az a száj… egy sokkal tökéletesebb lányon, mint én… Aki nem várakoztatta meg Davidet AZZAL kapcsolatban… ettől kirázott a hideg.
- Kicsim, mi az? – nézett David a szemembe, mire csak szomorúan megráztam a fejem.
- Jól van, nem erőltetem. Bújj ide… - suttogta, és magához ölelt. A fejemet a vállán pihentettem, és éreztem megnyugtató simogatását a hátamon, mitől majdnem elszenderedtem. Majdnem.
Ugyanis az ajtó hirtelen kicsapódott, és az igazgató állt előtte.
- Cassie, Graham, az irodámba! – mennydörögte, és engem kedvesen, Davidet pedig lökdösve elindított a folyosón. Előre féltem: a fiút a vezetéknevén szólították, és így bántak vele, vajon…?
Az említett személy megszorította a kezem, és bátorítóan rám mosolygott. Az iroda előtt várakoztunk, mert az igazgató bement. Tudtam, kevés időnk van ezt átbeszélni, így gyorsan Davidre néztem.
- Ne sírj – mosolygott, és próbált megnyugtatni. Csak most vettem észre, hogy az arcomon végigfolytak a könnyek, amiket a kézfejemmel letöröltem, és átöleltem a fiút. Arcunkat pár centi választotta el egymástól, de most nem volt itt egy csók ideje. David megpuszilta a homlokomat, és egy mélyet szippantott a levegőből, amit egy nagy sóhajjal fújt ki.
- Most mi lesz? – kérdeztem remegő hanggal.
- Nem tudom, de nem lesz semmi baj. – válaszolta az iroda ajtaját bámulva, miközben a hátamat simogatta. Nem tudom, ezzel melyikünket akarta megnyugtatni – mindenesetre, szerintem egyikünket sem sikerült.

~ David szemszöge ~

Bár gyomorgörccsel vártam, hogy bemehessünk, Cassienek nem mondtam, hisz így is teljesen ki volt akadva. Nagyjából tudtam, mit fogok ezért kapni: leszerelést. És Cassie kaphat egy másik fiút, akibe akár…
A kezem ökölbe szorult, nem akartam elképzelni, hogy máshoz bújik, mást csókol meg, más öleli, más túr a hajába…
- Ss… - suttogta, miközben a szemembe nézett. Azok a gyönyörű szemek… az arcát a kezembe vettem, és egy rövid csókot váltottam vele. Lassacskán lenyugodtam, így a lány szorítása is enyhült. Az ajtó halkan kinyílt, Cassie pedig kissé összerezzent. Megszorítottam a lány kezét, és beindultunk a terembe. Hold Úr is bent volt, bár most nem égitest formában. Szmokingot viselt, hófehér haja és szakálla a térdéig ért, ami össze volt fonva. Minden második foga hiányzott, az arcán pedig gödröcskék jelentek meg, mikor mosolygott, vagy nevetett, és azt gyakran csinálta. Optimista, bölcs ember volt ő. Vagyis… nem ember. Égitest. És azok bizony hosszú évek óta élnek…
- Üljenek le! – térített észhez az igazgatónő hangja. Leültünk egymás mellé, és feszülten hallgattunk. A csendben a légy zümmögését is lehetett hallani.
- Nos, mindent átbeszéltem Hold Úrral. Akárhogyan néztük is, David Graham, megszegted a szabályokat, amikor a kishúgodat fontosabbnak vélted, mint a munkádat. Az őrzőt majdnem elrabolták, és csak azért nem lett kivégzés a vége, mert időben visszaértél, és megölted a zombikat. Viszont ha az őrző megsérült volna, ez is szóba jöhetne.
Erre Cassie összerezzent.
- Katniss Black, jöjjön be!
Az ajtó kinyílt, és a vérfarkas-csaj jött be. Sok helyen véres sebek díszítették, de nem voltak vészesek. Cassie halkan felsikított, Katniss pedig bátorítóan rámosolygott. De ahogy én sem, ő sem tudta megnyugtatni.
- David, a meggondolatlansága majdnem halált okozott, és nem csak az őrzőét, hanem egy tanulóét is. A büntetése elzárás. Szóval nemcsak hogy leszereljük, egy hónapig elzárás, utána pedig örökké tartó eltávolítás az őrzőtől, és annak családjától is.
MI?! Ez borzasztó gondolat volt számomra, a kezem ökölbe szorult.
- De… - kezdte volna a lány.
- NINCS DE! – dörmögte az igazgató, mire lehajtottuk a fejünket. – Ennyi lenne. David, pakolja össze a holmiját, az új őrző, Rick Holfen már itt is várja Cassiet.
Az ajtón kiérve Cassie zokogni kezdett.
- Ss… szeretlek… - motyogtam, de az én szemembe is könnyek gyűltek.
- Én is szeretlek… - válaszolt kissé értetlenül a sírástól, aztán megcsókolt. Úgy, mintha ez lenne az utolsó csókunk, határozottan, de gyengéden magához ölelt, és én is átkaroltam törékeny testét. Az arcunkat könnyek áztatták, miközben elbúcsúztunk egymástól… örökre. Mikor a csókunknak vége szakadt, Cassie rám sem nézett, csak elrohant…

15. Fejezet

Reggel kedvtelenül mentem iskolába. Katniss hiába próbált felvidítani. Még csak nem is reggeliztem, felöltöztem, és indultam is.

A terembe beérve elkezdtem bambulni, de az osztály zaja egyre nagyobb lett. Fülhallgatót tettem a fülembe, és elkezdtem hallgatni az Evanescence – Everybody’s foolt. Ebből a melankonikus hangulatból egy kis lökdösés szedett ki. Oldalra fordultam, ahol Elton állt, és nem túl kedves arccal méregetett.

- Mi az? – vettem ki a headsetet a fülemből, és közben hallgattam a már – így –sokkal halkabb zenét.

- Hahó! – kezdett ordítozni előttem, és ugrált, miközben a kezeit rázta.

- Mi van? – emeltem fel a hangom.

- ITT VAGYOK! – kiabált velem, mire megijedtem. 

- Téged nézlek… - mondtam megszeppenten.

- Nem szakítasz rám semmi időt. – sóhajtott Elton, miközben elém guggolt, és megfogta a kezem.

- Sajnálom… - motyogtam.

- Mindig az új szerelmeddel vagy. – erre elvékonyította a hangját.

- Ne csináld ezt! 

- Egy feltétellel. – nézett rám felhúzott szemöldökkel Elton.

- Mi az?

- Hogy ma velem töltöd az egész napot. Rendben?

- Rendben. – mosolyodtam el.

Nos, ezt a szőke barátom annyira komolyan gondolta, hogy az órákon folyamatosan leveleket írt nekem, hogy mik a tervei suli után. Egyen elnevettem magam.

Egy retkes vizes felmosó vödröt kiborítani az aulában.

Egy tubus majonézt végighúzni a folyosón.

Fekete temperával lefesteni az összes ablakot.

Graffitit az ajtókra.

Ellopni a naplókat, és beírni mindenkinek minden tantárgyból két ötöst.

Bizonyára túl hangosan nevettem, mert Juanita nénit láttam meg magam előtt.

- Mi a nevetés tárgya? IDE A LEVELET!

Nem akartam, hogy ezt elolvassa, inkább odaadtam egy másikat. Na, ez még rosszabb ötlet volt. A spanyoltanárnőm ugyanis kiállt a táblához, és hangosan felolvasta.

- Ha a spanyolórát nem bírod, Juanita néni nem a barátod. Szeresd a spanyolt nagyon és nagyon, Juanita néni is ezt akarja, te barom. Kedves, drága tanár néni, de szép tetszik lenni, csak annyit kérek magától, egyest ne tessék adni.

Mindenki nevetett, én pedig lehajtottam a vörös fejem. Ugyanis ezt nem én írtam, csak Eltontól kaptam. A tanárnő igazából… szintén elnevette magát, de megfeleltetett az előző órai anyagból. Annyi szerencsém volt, hogy ez az az anyag volt, amit el tudott nekem magyarázni, így ötöst kaptam. Következő óránk tesi volt, amin futottunk. Szuper! Mikor elfáradtam, Elton mellettem termett, felkapott a hátára, és „WÁÁÁÁ” ordítással vitt körbe-körbe. Emiatt nem játszhattunk a többiekkel, de tök mindegy, mert nagyon jól elvoltunk. Infón folyamatosan üzeneteket küldözgettünk egymásnak vele és Katnissel, aztán következett az az óra, amin nem nagyon foglalkoztam a fiúval, ugyanis irodalomóra következett. Tudniillik abból írunk, két író életrajzából. És, mint arról pár hete értesültem, Katniss ezt nem tudja.

- Megbukok! Ááá! Segítség! – rohangált a teremben, mire megállítottam.

- Figyelj. Itt vagy mellettem. Igaz?

Bólintott.

- Ha a válasz Karinthy lesz, azt mondom, hogy I. Ha Tóth Árpád, azt mondom, hogy Ó. Rendben?

- ÉS HA MINDKETTŐ? – ordított.

- Akkor… - és megláttam egy üdítőt egy barátunk padján, - Sió!

- Rendben! – örült meg, és leültünk, hogy várjuk a dolgozatot. A irodalom tanár bejött, kiosztotta a lapokat, és megvárta, hogy felírjuk a nevünket. Aztán belekezdett.

- 51 évesen halt meg.

- Íííí. – mondtam.

- Lánya műfordító volt.

- Óóóó.

- Budapesten született vagy halt meg.

- SIÓ!

- Kérem, Collins kisasszony, maradjon csendben! – szólt rám a tanár, mire elhallgattam. Katniss segélykérő pillantásokat küldött felém, és úgy gondoltam, még segítek.

- Tüdőbetegségben halt meg.

- Ó, szegény! – szóltam, mire Katniss vette a lapot, és nevetve írta le a Tóth Árpád nevét. Végül sikerült az egészet lediktálnom neki, és büszkén mentem ki óráról. A legutolsó órához érkeztünk, ahová az osztályfőnök szomorúan jött be. 

- Cassie – kezdte, - tudom, hogy az őrződ most távol van, de Katniss gondodat viseli addig, ráadásul a szobátokba most mindenféle biztonsági felszerelést raktunk. - óriásit sóhajtott.

- Mi a baj, tanár úr? – kérdeztük, mire ó még egyet sóhajtott.

- Semmi, gyerekek… lehet, elválunk a feleségemmel.

- Miért, tanár úr?! – kiáltott fel Ben, minek köszönhetően sajnos nem tudtunk elfojtani egy halk kuncogást.

- Félreértés volt az egész… az a helyzet, hogy van egy húgom, akiről még nem meséltem neki. Nos, ő eljött hozzánk, a feleségem pedig félreértette, és nem hajlandó beszélni velem… még a válópert is beadta.

- Bocs má’, tanbá’, de ez elég szappanopera-fíling. – jelentette ki Ben, és enni kezdett. Hanyagolni kezdtük a témát, és a másfél hónap múlva megrendezendő karácsonyi műsorunkról beszéltünk, aztán eszünkbe jutott, hogy 2 hét múlva elő kell adnunk valamit az osztályfőnök házában, mivel ez itt szokás volt, viszont erről még nem is beszéltünk, szóval az osztályfőnök még szomorúbban ment ki az óráról, ezzel egy időben pedig Ben ugrott fel az asztalra.

- GYEREKEK! MIT CSINÁLJUNK AZ OSZTÁLYFŐNÖKNÉL?

- Hát, biztos nem te fogod kitalálni – morgott Elton.

- Mi lenne, ha erre használnánk fel a balhét? – kérdeztem. – Mármint, előadunk valamit, aztán írunk egy dalt, hogy kibéküljön vele a felesége.

- DE AZ NEM BALHÉ! Várjunk csak, ez jó ötlet. – mondta Ben, és máris elkezdtünk egy rövid dalt írni erre az alkalomra. Pár perc után elmentünk, mert mindenkinek más ötlete volt, én pedig Katnisshez léptem. 

- 6-ra nálad vagyok, de most elmegyek Eltonnal, nem baj? – kérdeztem, mire Katniss megrázta a fejét. Elindultam a szőke barátommal egy…

- Hová is megyünk? – kérdeztem útközben.

- Étterembe viszlek.

- Hová?! De… nem is ahhoz vagyok öltözve!

- Akkor gyorsan átöltözöl, csak nyugi már!

A szobámba érve, míg Elton szétnézett, gyorsan magamra kaptam egy csinos ruhát.

Amíg az étterem felé sétáltunk, Elton morgott egy sort:

- Nem tudom, minek kellett átöltöznöd, mikor mindenben gyönyörű vagy.

Elpirulva néztem rá. Ezt miért mondta?

- Köszi… - motyogtam, mire a fiú rám vigyorgott, ezzel feloldva a közöttünk levő feszültséget. Beérve leültünk egy négyszemélyes asztalhoz egymással szemben, és Elton megfogta a kezem, miközben mélyen a szemembe nézett. Barátinak hatott, de kissé zavarba jöttem.

- Cassie, ígérj meg nekem valamit.

- Mi az?

- Telezabálod magad.

Nevetni kezdtem, de bólintottam. Bár levest nem ettünk, már tele is lettem a csirkemell-táltól, és a két kólától, amit megettem/ittam. Miközben emésztettem, Eltont néztem, aki érdekesen figyelt.

- Mi az? – kérdeztem.

- Jön a desszert!

- Ne… tele vagyok.

- Még nem zabáltad tele magad! –emelte fel a hangját, mire mindenki felénk nézett… és szerintem azon gondolkodtak, hogy Eltont be kellene zárni.

- Na, jó, figyelj. – mondtam. – Felezzünk meg egy csokis palacsintát.

- Csoki? – nézett rám.

- Csoki.

- Pincér! Egy tripla csokis palacsintát és egy giga csokifagyi-kelyhet kérünk!

- Mi?! – akadtam ki, mikor a pincér eltűnt.

- Nyugi, elfelezzük.

Nos, ez engem nem igazán vigasztalt. Mikor kihozták a rendelést, azt hittem, elájulok. A giga kehely tényleg giga volt. A palacsinta nagyon ízlett, el is ettem Elton elől az utolsót, de a fagyival nem bírtam. Azt szerencsére Elton nyomta be.

- Meghalok… - nyögtem, miközben hazafelé tartottunk.

- Én is… - motyogta a szöszi, de aztán megtorpant. – Negyed hét van.

- Mi?! – visítottam, és a koliig futottam a fiúval. Hát, miután berontottam Katniss szobájába, mondhatni, meghaltam. De ő nem volt a szobájában, csak fél óra múlva jött be.

- Hol voltál? – kérdeztem kíváncsian. Addigra a vacsora már nem akart kikívánkozni belőlem, tehát jobban voltam. Mondjuk, erre a hideg zuhany is rásegített.

- Csak… sétálgattam. – motyogta.

- Kivel?

- Bennel… - pirult el.

- Úúú! 

Mindent megkérdeztem, de azt mondta, csak játszottak egy bowling-pályán. De hé, az is jó! Beszélgettünk egy kicsit, aztán Katniss előhúzott 6 darab két decis üdítőt a táskájából. Vagyis… 2 doboz whiskeyt, és 4 doboz Coca-colát. 

- Ma bulizunk! – vigyorgott. Elfeleztük az innivalókat, és egy óra múlva már se kép, se hang… egy fél óráig idióta mosollyal néztük a plafont. 

- Kat… - mondtam, mikor magamhoz tértem.

- Mi az?

- Nekem… annyira hiányzik David! – tört ki belőlem a zokogás. – Azt hittem, nem szeretem teljesen, de most, hogy nincs itt, tudom, hogy de! Szerelmes vagyok, de úgy érzem, ő nem! Egy szó nélkül itt hagyott, holott bármi történhetne velem… ez annyira… fáj!

- Nyugi, nemsoká hazajön, és mindent megbeszéltek. – csitított Katniss, miközben átölelt.

- Úgy érzem, még Eltonnak is többet számítok, mint neki!

Ezután elaludtam.

~ Dimitri szemszöge ~

Megkaptam a fülest, miszerint az őrző szobája van bebiztosítva. De tudtam, ők nem abban a szobában vannak. Szívás! Mivel a Hold 11-kor tesz túrát, éjfélkor betörünk, és elraboljuk a lányt. Bár nem tudom, hányadik is ő, kiszedem belőle… erőszakkal.

- Miért vigyorogsz? – szólalt meg mellettem a kémem.

- A kislány meg fogja bánni azt is, hogy megszületett.

- Nagylelkű vagy.

- Te csak kémkedj tovább! Így sincs egyelőre sok hasznod. Talán jövőre bebiztosítalak őrző-védőnek.

A kém elhúzta a száját. Tudniillik, gyűlölte a védőket. Mint itt mindenki más. De teljesen mindegy, amíg azt csinálja, amit én mondok. De most… kezdődjön a harc.

~ Cassie szemszöge ~

Éjfél körül arra keltem, hogy a közelben matatnak. A fejem kicsit fájt, miközben Katnisst keltettem fel.

- Hallod… van itt valami… Kat… kelj fel..

- Mi az? – morgott barátnőm.

- Ezt hallgasd! – mondtam, és elcsendesültünk. A kaparászás most is hallható volt, hamarosan pedig kinyílt az ablak.

- Fogd ezt! – suttogta Katniss, és a kezembe nyomott egy nagy kést.

- De…

- Ez az életeden múlik! – válaszolta, és végignéztük, ahogyan zombik másznak be az ablakon. Ekkor Katniss vérfarkassá változott, és gyilkolni kezdett. Sikítottam a félelemtől, miközben egy zombi felém igyekezett. Késsel belevágtam, de nem volt elég. Mikor belém akart harapni, mintha áram rázta volna meg, az állkapcsa elégett, és meghalt. Láttam, hogy Katniss egyre lassabban halad a gyilkolással, rám pedig egyre többen és többen jöttek. Párat kinyírtam, de nem volt elég, aztán már csak azt vettem észre, hogy nem látok, mert mindenhonnan elzártak a zombik…

~ David szemszöge ~

Boldogan indultam vissza Cassiehez, hogy elmondjam neki, igaza volt, és hogy tudja, mennyire szeretem. Viszont mikor megláttam a zombisereget egy ablakon bemászni, rohanni kezdtem a kolihoz. 

- Ne! – ordítottam. – Cassie, nem eshet bajod!

14. Fejezet

Mikor felébredtem, eszembe jutott a tegnap este, szóval kicsit szomorúan öltöztem fel.

Útközben sem nagyon beszéltem, amíg David meg nem szólított.

- Mi a baj?

- Semmi, csak… semmi – motyogtam.

- Igen, és pontosan ezt látom rajtad. Na, nyögd ki!

Nyögd ki. Azt mondta nekem, hogy nyögd ki. Nem vagyok nagy párkapcsolat-szakértő, de szerintem nem szokták ezt mondani egymásnak az emberek…

Szóval nem válaszoltam, csak fokozatosan elengedtem a fiú kezét, amit persze nem hagyott észrevétlenül. A házuk előtt a falhoz préselt. Vagyis… volt helyem, erőszakos sem volt, csak meglepődtem.

- Rossz téged szomorúnak látni. Mi a baj? – emelte fel a fejem az államnál fogva.

- Én csak… csak… semmi – mondtam, és elfordítottam a fejem.

- Azt hiszed, ezt beveszem? Gyere, kicsim, nekem mindent elmondhatsz.

Most meg kicsimnek hív. Én ezt nem értem…

- Csak… annyira… furcsa voltál. Olyan… közömbös… - motyogtam, és nagyon zavarba jöttem.

- Tényleg? Ne haragudj, nem vettem észre – habogott, de szinte éreztem, hogy hazudik. Főleg, mert terelte a témát.

- Menjünk be. – mondta.

Odabent az történt, mint legutoljára: Naomi boldogan köszönt Davidnek, engem pedig végigpásztázott. Mikor David elmondta, hogy sütit sütünk, nem mert a közelembe jönni. Kicsit kínosan éreztem magam…

- Milyen sütit sütünk? – kérdezte Naomi.

- Nutellásat. – mosolyogtam rá.

- Az méreg? 

És így süss sütit valakivel… Ami, természetesen, borzalmasra sikerült. Ragadt, nem akart megsülni… szóval jöhetett a következő süti-megoldás. A csokis brownie az előzővel szemben nagyon finom lett, aminek már mindannyian örültünk. Naomi viszont csak az után kezdett enni belőle, hogy én lenyeltem az első falatot. Este David szólt az apjának, hogy megyünk, de engem nem mutatott be neki. Vajon miért?

Mikor kiléptünk az ajtajukon, a csípős levegő megcsapott. Elhatároztuk, hogy busszal megyünk a koliig. Láttam, hogy David gondterhelt, ugyanis folyamatosan csak sóhajtozott. Félénken megfogtam a kezét, mire halványan rám mosolygott, és beszélni kezdett:

- Ne haragudj, hogy ilyen vagyok…csak aggódom Naomi miatt. 

- Történt valami? – érdeklődtem. De megbántam. Persze csak abban a pillanatban. David izmai ugyanis megfeszültek, és gyűlölet izzott a szemeiben. Már éppen attól féltem, hogy megüt engem, vagy ordibálni kezd, mikor a hosszan bent tartott levegőt kifújva, és mélyen a szemembe nézve belekezdett egy történetbe.

- 3 éve történt… amikor Naomi még csak 2 éves volt. Betört hozzánk valami szörny, és megölte anyát…  apa előtt… Naomi előtt… és előttem. 

Itt lehunyta a szemeit, sóhajtott egyet, és folytatta.

- Aztán ez a valami elszaladt Naomi mellett, aki sírni kezdett. A szörny után rohantam, és végignéztem, ahogy valakik megölik. Ők voltak Védelmezők. És maguk közé választottak. Én a saját akaratomból voltam Őrző egy évig, hogy aztán a védelmezőjük lehessek… emiatt.

- Nagyon sajnálom. – mondtam a fiúnak, és megsimogattam a kézfejét.

- Apával nem merem otthagyni ilyen sokáig… mert nem vagyok benne biztos, hogy figyel rá. Szerencsére Naomi nem járkál el, de akkor is… Amikor Sheilah nem vigyázott rá, abban kellett reménykednem, hogy nem történik baj. Persze, legalább egy év kellett, hogy őt is megszokja.. elég nehéz volt.

Többet nem beszéltünk az úton. Nagyon sajnáltam Davidet, viszont örültem, hogy ezt elmondta nekem. Otthon gyorsan lezuhanyoztam, megvártam, hogy a fiú is ezt tegye, aztán lefeküdtünk aludni. Hirtelen viszont felugrottam.

- David!

- Mi az? – ugrott fel, mint mindig, de most az izgalomtól nem tudtam ezen nevetni. Már éppen szólásra nyitotta volna a száját, hogy emiatt leszidjon, de én beszéltem előbb.

- Azt mondtad, a húgod mellett elsuhant az a szörny.

- Igen.

- Mi van, ha megfertőzte?

- Tessék? – nézett nagyot David.

- Mi…van…ha…megfertőzte? Azt…lehet? – az első mondatot tagoltam, a másodikat féltem kimondani, mert lehet, hülyeséget beszélek, és David szomorú lesz. Ezen nem is gondolkodtam, én hülye!

- De… lehetséges! Ne haragudj, lelépek kb. egy hétre. – mondta David, és hirtelen eltűnt. Mi? Nem értettem a dolgot, de hirtelen Katnissnél találtam magam. Dupla mi?!

- Öhm… furcsa dolog történt… - kezdte a barátnőm.

- Mi?!

- Amíg nem jön vissza David… én vigyázok rád. 

- Hová ment?! – akadtam ki.

- Orvoshoz viszi Naomit…

Nem szóltam többet Katnisshez, csak befeküdtünk az ágyába, és azon gondolkodtam, hogy volt képes David itt hagyni engem csak így…

13. Fejezet

Reggel vidáman ébredtem, és egyből felöltöztem.

A szobámból kiérve megpillantottam a barátomat. Miközben azon gondolkodtam, hogy mennyire jó azt hallani, hogy barátom, végignéztem, ahogyan az említett fiú leveszi a pólóját. A felsőteste láttán önkéntelenül is elvörösödtem, és a földet kezdtem pásztázni.
- David hívja Cassiet! Hahó! Ha nem figyelsz, megcsikizlek! – hallottam a fiú hangját, mire felnéztem. Egy mosollyal és csillogó szempárral találtam szembe magam, amik közelíteni kezdtek felém, aztán David meg is csókolt. Ez annyira nem volt nekem megszokott, hogy hirtelen nem is tudtam, mit csináljak. Kis hezitálás után visszacsókoltam, mire a fiú belemosolygott a csókunkba, és szorosan átölelt. Percekig maradtunk a csók után még egymás karjaiban, és hagytam, hogy David gyengéden ringasson. Már majdnem újból elaludtam, amikor Katniss rontott be a szobába.
- Jó reggelt! Ö… bocsi… - motyogta, és kifelé indult volna, de utána szóltam.
- Megyünk mi is.
A folyosón sétálva, Katniss hirtelen megállt. A Daviddel összekulcsolt kezeinkre nézett. És csak figyelte, figyelte… amíg le nem esett neki. Bumm! Szinte láttam, ahogy megvilágosodik. Vagyis… tényleg láttam. Kat először lefehéredett, aztán visszatért az eredeti színe, a szeme pedig csillogni kezdett. A szája egy pillanatra megremegett, aztán óriási vigyorra húzódott.
- Gratulálok! – sipította, és a nyakamba ugrott. A lendülettől majdnem felborultunk, amin David csak csóválta a fejét. Immár hármasban indultunk a teremhez, ahol az első órám lesz: spanyol. Csodás! Ma mégis nagyon boldogan jöttem ki erről az óráról, mert Juanita el tudta nekem magyarázni az anyagot. És mivel péntek volt, jöhetett a színjátszás-óra. Tanultuk a párbeszédeket, és néhány helyet rögzítettünk, aztán a díszletet beszéltük át. Ezen kívül még tánclépéseket is gyakoroltunk, de nem sok szerepem volt benne. Aztán jött volna a tesi, de elmaradt, szóval visszamentem a koliba. Olyan jó kedvem volt, hogy a David Guetta – Play hardjára táncolni kezdtem.

~ David szemszöge ~

Mivel Cassienek 5 órája volt, úgy gondoltam, érte megyek. Viszont amikor az iskolába értem, nem találtam. Csak Eltont.
- Hol van Cassie? – kérdeztem tőle durván.
- Elmaradt az utolsó óránk – válaszolta unottan, és nekem jött. Nem törődtem vele, inkább indultam a koliba, hátha ott találom. De amit bent láttam, arra nem készültem fel. Cassie éppen az egyik magas sarkú cipőjében táncolt.  És éppen az ajtónak rázta a fenekét. Úristen, mennyire… Egyből éreztem, ahogyan az agyamból távozik a vér, és lejjebb halad. Miközben megbabonázva néztem magam előtt ezt a gyönyörűséget, hirtelen sikolyt hallottam. Hupsz… Cassie észrevett.
- Miért nézel? – visított a lány elvörösödve, és beugrott a takaró alá.
- Ö… én… semmi – vágtam rá, és kimentem a szobából, azzal az ürüggyel, hogy hozok neki enni.

~ Cassie szemszöge ~

Amikor David meglátott, azt hittem, a föld megnyílik alattam. Annyira ideges lettem, hogy mire a fiú visszatért a vacsorámmal, 3 réteg nadrággal, télikabátban és sapkában álltam előtte. Először csak nevetni kezdett, de mire leesett neki, hogy ezt nem óhajtom levenni, kezdett kicsit idegesebb lenni.
- Ugye tudod, hogy nem fogom hagyni, hogy ebben maradj? – kérdezte vigyorogva, de mivel nem válaszoltam, újból egy fokkal mérgesebbnek tűnt. Közelebb lépett hozzám, és elkezdte a ruhákat egyesével leszedni rólam – nem túl gyengéden.
- Ez fáj! – nyögtem fel, amikor a 3 nadrág egyszerre való lehúzásakor az anyag húzni kezdte a bokámat. David meglepetten nézett rám, és lassan lefejtette a lábfejemről a maradék ruhát. Mikor végre csak egy nadrágban és pólóban álltam előtte, leültetett mindkettőnket az ágyra, és megfogta a kezem.
- Ne haragudj, hogy így kiakadtam. Csak… - kezdte, de nem tudta befejezni. Igazából szerintem még maga sem tudta, miért akadt ki ezen ennyire. Kíváncsian vizslattam az arcát, mire rám nézett, és megcsókolt. A hasamban a pillangók megint eszeveszetten csapkodni kezdtek, és nem tudtam, most mit tegyek. Mármint, együtt vagyunk Daviddel… de tényleg összeillünk? Mert, nekem tényleg, nagyon tetszik… de néha félek tőle. Ez lenne a szerelem?
- Figyelj – kezdte a témát terelni David. – Holnap nem jössz el hozzánk? Süthetnél valamit!
- Sütni? Mit? – kérdeztem.
- Mit tudom én, te vagy az asszony!
Nyilvánvalóan.
- De… mit szeretnél? Húst, kenyér-félét, sütit…
- Süti! Sütisütisüti! – csillant fel a szeme, mire elmosolyodtam. De újból megkomolyodott. – Khm… szóval, a süti jó. Csak… csokis legyen.
Rendben. Csokis sütit szeretne. Akkor keressünk csokis süti receptet. Találtam egyet, amit nutellával kell csinálni, de a biztonság kedvéért leírtam egy könnyebb süti receptet is, mert inkább bízok ezekben, mint a nemkutya.comban. Este, amikor lefeküdtünk aludni Daviddel, két rémálmom is volt. Az egyik a „szokásos” megerőszakolós, de a másik…
Egy sötét lyukban voltam, ami időközönként lejjebb süllyedt. Odafentről David kiabált nekem, hogy megment, de Sheilah odajött, mire a fiú rám vigyorgott, és elment az ex-barátnőjével. Természetesen miután megcsókolta előttem. A lyukban hirtelen még lejjebb süllyedtem. Olivia volt az egyik üregben odalent, és vigyorgott.
- David még engem is jobban akarna, mint téged.
- Még engem is, pedig pasi vagyok!  - hallottam magam mögött egy hangot, és Nicket láttam meg. Aztán tovább süllyedtem.
- Tönkretetted Sheilahékat! – vádolt Pamela.
- Na, elvesztetted a nagy védelmeződet… most ki vigyáz rád? – most Sasha szólalt meg.
És lejjebb süllyedtem. Odalent Katniss és Elton várt.
- Inkább bukok irodalomból, mint hogy egy ilyen tanítson… - szólt előbb a lány, aztán a szőke fiú követte.
- Nem is tudom, mit gondoltam, mikor egy ilyen rondasághoz kezdtem beszélni…
Újabb süllyedés.
- Sosem fogod semmire vinni! Örülünk, hogy megszabadultunk tőled! – kiabálták a szüleim.
Újabb süllyedés…
- CASSIE, SOLO!
- ÁÁÁ! – ugrottam fel ijedten, mire David is felült.
- MI AZ?! – ordítozta, és közben szorosan magához ölelt. Annyira megrémültem, hogy nevetni kezdtem. Komolyan… mindenki, akit ismerek bunkó volt velem az álmomban… és én Juanita nénitől ijedtem meg a legjobban. Ez kész…
- Neked meg mi a jó ég bajod van? – nézett rám a fiú.
- Rossz álom – töröltem ki a könnyeket a szememből, persze a nevetéstől.
- Látom, mennyire volt rossz…
Ezután csendben, és zavarban elhadartam neki az álmomat. De ő nem biztatott, hogy ez nem igaz… Nem mondta, hogy a szüleim nem akartak itt hagyni, nem mondta, hogy szép vagyok, nem mondta, hogy nem tettem tönkre Sheilah életét, azt sem, hogy nem választana helyettem bárkit. Azt sem, hogy nem fog visszamenni az ex barátnőjéhez, nem mondta, hogy nem hagy el, de még azt sem, hogy a spanyoltanárom nem fog nekem egyest adni. Egyet mondott, azt is morogva:
- Hagyd a fenébe, és aludj…

12. Fejezet

A ma hajnali álmom annyira borzasztó volt, hogy nem bírtam visszaaludni. A szüleimet erőszakolta meg valami kék izé, aztán megölte őket. David visszaaludt, én pedig egy kis tanulás után befejezem a Sheilah-rajzomat, amit büszkén nézegettem.

Ezután még mindig csak hat óra volt, szóval nekiálltam Csábításból jelesezni. Castiel kérdezett valamit, én pedig nem tudtam, mit válaszoljak…

- B – morgott mellettem David. Rányomtam, és felment az esélyem a vörös fiúnál. Elvigyorodtam.
- Ne nézz így, a húgom szokott játszani vele.
- A húgod 5 éves… - nevettem.
- Én olvasom neki!
Úgy nevettem, hogy David hamarosan megunta, ordított velem egy sort, és ezután csendben öltöztem fel.

Az iskolába érve megkönnyebbültem, mert ma nem lesz spanyolom, viszont duplarajzzal kezdünk. Az óra azzal telt, hogy kaptunk egy 1x1 m-es lapot, és festéket kellett rácsapni, a jó ízlés határain belül. Semmi értelme nem lett a képnek, és el is fáradtam, de azért tetszett a végeredmény. Katniss persze ebből is a legjobbat hozta ki…

Szünetben odamentem Sheilahoz, és hadarva elkezdtem beszélni, miközben odanyújtottam neki a rajzot, amit róla csináltam.

- Én… nagyon sajnálom, ami Daviddel történt, de én nem vagyok vele… vagyis… én nem… hanem… én…

- Menj innen! Mindent tönkreteszel Sheilah körül, kétszínű kis…

- Pamela! – szólt rá a barátnőjére emelt hangon Sheilah, aztán rám nézett… és elnevette magát. Jóízűen nevetett hosszú időn keresztül, én pedig zavartan és megalázva álltam előtte. Kicsivel később visszatért a komoly énje, és meg is szólalt:

- Mi Daviddel nem csak miattad mentünk szét, sőt, inkább nem is volt benne részed. De ezt nem nekem kell elmesélnem. Pam, ha még egyszer piszkálod emiatt, nem maradok nyugodt.

Ezt mindenki csendben néztem, ahogyan azt is, hogy a lányok utána elsétálnak. Katniss futott hirtelen hozzám.

- Sheilah üzeni, hogy a rajzodat keretben ki fogja tenni a falra! ÁÁÁ! – ugrált vidáman.

- Tényleg? – csillant fel a szemem, és én is ugrálni kezdtem. Ezután rohantunk infóra, mert majdnem becsengettek. Egy kis programozás után duplanyelvtan jött, amit nagyon untunk, de utána végre hazamehettünk. Otthon megcsináltam a minimális házi feladatot, és elmentem sétálni Katnisszel. 

- Te… én félek ettől az Elton haverodtól – mondta, miközben a parkban jártunk.

- Hogyhogy? – kérdeztem.

- Nem tudom, mintha csak veled lenne kedves… olyan furi. Jé, vízipipa! 

Miközben Katniss meglátott egy boltot, és bement vízipipát venni, én elgondolkoztam azon, amit mondott.

„- Cassie, megyünk ma valamerre? Ben, te örök idióta, takarodj már innen, mert annyira büdös vagy és idegesítő, hogy nem bír el téged a magánszférám! 

- Az egész osztály egy nagy szardarab, és csak mi vagyunk Vörivel a menők!

- Jó lenne, ha csinálnátok valamit, mert rohadtul olyan rendetlenség van ebben a teremben, hogy még a takarító sem mer bejönni!”

Nos, igen, ezt mind Elton mondta…

- Kaptam hozzá mindent! – ugrándozott Kat a vízipipával, és leültünk a parkba, hogy idekint próbáljuk ki. Egy jó óráig elvoltunk vele, utána hazamentem, mert volt valami, amit meg akartam kérdezni Davidtől. A szobámba érve gyorsan lezuhanyoztam, és vártam a fiút, aki hamarosan meg is érkezett.

- Beszélnünk kell. – mondtam neki, miközben elé álltam.

- Miről?

- Sheilah azt mondta, van valami, amit el kell mondanod nekem a szakításotokkal kapcsolatban.

~ David szemszöge ~

Kösz Sheilah… most hogy mondjam el neki?

Ahogy ott állt előttem, és próbált erősnek látszani az apró, törékeny testével… legszívesebben magamhoz szorítottam volna, és addig csókoltam volna a száját, amíg vége nem lesz az életünknek…

- Mondd már! – idegeskedett, amitől én is ideges lettem.

- Ne sürgess! – emeltem fel a hangom, mire összerezzent, és leült az ágyra. Melléültem, és megfogtam a kezét.

- Sheilah azt akarta…

~ Cassie szemszöge ~

Izgatottan hallgattam Davidet.

- Sheilah azt akarta mondani, hogy…

Ekkor hirtelen kivágódott az ajtónk, ami előtt Sasha állt, és vigyorogva hozzánk vágott egy galacsint, majd kiment. Hm, furcsa…

- Na, szóval, azt akartam mondani…

- Elolvastátok? – lépett be Katniss a szobába, mire David majd felrobbant.

- Majd átmegyek – mondtam, ő pedig vette a lapot, és kiment.

- Nos?

- Nem érdekes! – kiabált, én pedig nagyon megijedtem, és hogy lenyugodjak, elkezdtem rajzolni. David, mivel mostanában hamarabb jött, és még csak két óra volt, lement cigizni, én pedig az ablakból figyeltem őt. Oldalt állt nekem, és nagyon dögös volt. Ekkor született meg az ihletem, hogy mit fogok rajzolni. Gyorsan magamhoz kaptam a lapot, és csináltam egy vázlatot, addig, amíg a fiú nem indult vissza a szobámba. Miután bejött, 2-3 órán keresztül nem is szóltam hozzá, csak a vázlatot dolgoztam ki rendesen. Mikor az utolsó simításokkal is végeztem, a rajzot eltettem egy mappába, de előbb David még meglátta.

-

Ez én vagyok? – kérdezte vigyorogva, mire félénken bólintottam.

- Na, ha ezt nekem adod, kedves leszek veled.

Megráztam a fejem. Dehogy adom! Imádom ezt a képet, mert az van rajta, akit szeretek… MI? 

Idegesen David kezébe nyomtam a képet, mire visszatette a mappába.

- Maradhat itt, úgyis itt lakok. – vigyorgott, aztán megkomolyodott. – Szóval, Sheilah azt akarta, hogy elmondjam, hogy az emberek, akik ebbe a suliba kerülnek, khm… végleges kötődést éreznek egy olyan ember iránt, aki ide jár, vagy járt…khm… 

- És? – kérdeztem. Nem értettem, mi az összefüggés.

- Én is ide jártam…khm…

- Ne köhögj már! – kiáltottam fel, amin még én is meglepődtem. Nem voltam képes feldolgozni, hogy talán mi Daviddel…

- Sheilahval megpróbáltuk, de már pár hónap után ellaposodott az egész… nem is értem, miért voltunk együtt eddig. De mikor megláttalak, én…

Leestem az ágyról, a fiú pedig idegesen nevetve húzott vissza.

- Furcsa, mi? Szóval, szeretném ha… izé… úgy is megpróbálnánk megismerni egymást. Mert nekem… khm… tetszel…

Megint leestem az ágyról, David pedig most már idegesebben húzott vissza.

- Őszintén: tetszem neked?

Egy aprót bólintottam, és nagyon belepirultam.

- Jó, látom, hogy ez még mindkettőnknek új, nézzük, mit hozott Sasha, jó? – váltott témát David, aminek nagyon örültem.

Gyorsan felvettük a papírt, és elolvastuk. Egy szórólap volt, amin az állt, hogy ma este bál lesz az aulában, ahová kötelező a báli ruha.

- Mit szólnál, ha ez lenne az első randink? – kérdezte halkan David, és megfogott, nehogy leessek az ágyról. Bólintottam egyet, és hagytam, hogy most hozzon nekem egy sajtburgert, ugyanis nagyon éhes voltam. Miután megvacsoráztam, kerestem magamnak egy ruhát. 

Ezt persze közösen választottuk Katnissel, és együtt készülődtünk. Tettem fel egy kis, a ruhához illő sminket, és a hajam alját begöndörítettem. Katniss átment a szobájába, én pedig kiléptem az enyémbe, ahol David tátott szájjal bámult.

- A…a…izé, gyönyörű vagy.
- I… köszi – motyogtam, mivel rajta pedig egy fekete ing volt, fekete csőnadrággal és szintén fekete sportcipővel. A zavartól még járni is alig tudtam, és örültem, hogy az első randimra Katniss is elkísér, na meg még legalább 300 ember. Az aulába érve, miután megkezdődött a buli, és a hangos zenétől mindenem remegett a basszussal, első dolgom volt, hogy alkoholhoz jussak, hátha oldódom tőle. Egy boros kóla és egy csoki likőr után már kicsit szédültem… hát, igen, sosem ittam ezelőtt alkoholt. Ezt David és észrevette, és aggódva nézett rám.
- Jól vagy?
- Persze – válaszoltam csillogó szemmel.
- Táncolunk?
Egyből kijózanodtam.
- Én… nem tudok táncolni… - pirultam el.
- Gyere, megtanítalak – mosolygott bátorítóan David, és kicsit mintha vörös pírt fedeztem volna fel az arcán…
Szerencsére nem dübögős számokat játszottak, és az elején David hagyta, hogy Kat is itt táncoljon, és többnyire vele ugráltam, de barna hajú barátnőm lassan elsomfordált. Mosolyogva figyeltem, ahogy David azon nevet, mennyire őrülten örülök annak, hogy egy lánnyal ugrálhatok. A zene véget ért, és egy lassú szám követte. A fiú óvatosan rám mosolygott, én pedig bizonyára elpirultam, miközben közelebb léptem hozzá. Ő átölelte a derekamat, ezzel viszont teljesen hozzásimultam, a kezeim pedig egy behajlított pózban maradtak, mert megkapaszkodtam velük David mellkasába. Ilyen pozícióban ringatóztunk hosszú percekig, miközben nem mertem felnézni, de végül ellazultam, és volt bátorságom a kezemet a nyaka köré fonni, majd ráhajtani a fejem a vállára. Mikor a dalnak vége lett, elhúzódtam a fiútól, és a szemébe mertem nézni, amik csillogtak. És biztos voltam benne, hogy nem az alkoholtól. Megint pörgős számok jöttek, de mi úgy döntöttünk, ezekben már nem veszünk részt. Felmentünk a szobámba, és miután lemostam a sminkem és átöltöztem, David mellé ültem az ágyba, hogy beszéljünk.
- Élveztem veled ezt a randit. – mosolygott zavartan. Még nem ismertem ezt az oldalát, mégis annyira tetszett!
- Én is… - mondtam rekedt hangon, mire a szemei elsötétültek, és a számat kezdték bámulni.
- Meg… megcsókolhatlak? – kérdezte nagyot nyelve.
- Nem! Én még sosem… vagyis…
- De édes – csúszott ki David száján, mire elpirult. És még én vagyok édes?
- Sz…szeretnél az… - kezdtem, de a fiú félbeszakított. Vagyis, igazából nem, csak a kezét a tarkómra tette, én pedig magamtól megdermedtem. Lassan közelített hozzám, én pedig rettegtem az első csóktól. Vagyis… a másodiktól. Ahogy az ajkai elérték az enyémet, megéreztem, mennyire puhák. Először csak szájon puszilt, aztán megcsókolt. Úgy igazából. És nagyon tetszett! Perceken keresztül csak csókolóztunk, gyengéden, közben a fiú néha simogatta a tarkómat, én viszont próbáltam az elején csak egy dologra koncentrálni. Mikor bejeztük a csókot, David csillogó szemekkel nézett rám.
- Szeretlek – mondta boldogan. Egy pillanatra megrémültem, de végül egy halvány mosollyal bólintottam. Belül viszont majd’ szétrobbantam a boldogságtól. Alváskor David szorosan magához ölelt, és egy puszit nyomott a számra.
- Jó éjszakát, kicsim – morogta nem sokkal később félálomban.
- Várj! – kértem, kicsit ijedtebben, mint kellett volna, mire felugrott.
- Mi az?
- Mi most… együtt vagyunk? – kérdeztem félve, mire a fiú elmosolyodott.
- Ez már csakis rajtad múlik. Szóval – folytatta, miközben elém térdelt, - leszel a barátnőm?

11. Fejezet

Reggel borzasztó kábán keltem, és alig tudtam elmenni a fürdőszobába. A csap elé állva jéghideg vízzel arcon öntöttem magam, mire sikítottam egyet.
- Hi há hú, mi van? – ugrott be az ajtón David karate-állásban. Na, jó, nem bírtam ki, elnevettem magam, ami az említett személynek nem nagyon tetszett.
- Tudod, kit ijesztgess! – szólta el magát hangosan, én pedig nagyon megijedtem. Kezdődik minden előröl?
Aztán rájöttem, hogy nem, mire David elvigyorodott, hozzám rohant, kivitt a szobámba és az ágyra dobott, aztán elkezdett csikizni.
- Ne! – kiabáltam, és szerintem már a mai nap többet nevettem vele, mint bármikor összesen. Mikor a fiú abbahagyta a csikizést, a szánk között alig volt pár centiméter. Egymás szemébe bámultunk, és én újból elpirultam.
- Nem kell – suttogta David, mire még jobban kezdett vörösödni a fejem. Erre nevetni kezdett, és hagyta, hogy felöltözzek, amit gyorsan meg is tettem.

Az iskolába érve, mielőtt David elment, még magához fordított.

- Este beszélnünk kell a tegnapról. – mondta komolyan, mire bólintottam, és végignéztem, ahogyan elmegy. Kábán értem a terembe, és nem igazán tudtam, mit csináljak, ugyanis Katniss le volt fáradva a tegnapi vérfarkas-cucca miatt, az első három órában biztosan nem lesz elérhető, Eltonnak pedig ma lesz a tündér-cucca, és készül a halálra. Inkább csak leültem a padomba, és a fülembe tettem a fülhallgatómat. Halkan rockzenét hallgattam, közben pedig az osztályomat figyeltem. Hirtelen egy osztálytársunk, Ben, tágra nyílt szemekkel és artikulálva hajolt be a személyes terembe. Kihúztam a headsetet a fülemből, és hallgattam.

- … benne vagy? – nézett rám vigyorogva.

- Hogy… mi? Nem hallottam. – mondtam halkan, mire Ben újból elmondta.

- Csináljunk valami balhét. Az egész osztály, együtt. Mindenki benne van, te is, igaz?

- Aha. – mosolyodtam el, a fiú pedig el is tűnt. Hirtelen berontott egy nem túl idős nő a terembe, s ránk nézett.

- Sziasztok, a nevem Juanita, és én vagyok a spanyoltanárotok! Eddig helyettesítve voltam, de visszatértem, és mától bekeményítünk!

Ne… életem legrosszabb napja.. Juanita tette is, amit kellett, neki köszönhetően bezsebeltem egy kettest. Óra után Katniss jött oda hozzám.

- Kössünk egyezséget – nézett rám komolyan.

- Hogyan? – kérdeztem.

- Segítek a spanyolban, ha segítesz az irodalomban.

- Rendben – mondtam komolyan, összeszűkített szemekkel, de ezután elnevettük magunkat. Kiérve a teremből Sashanak ütköztem.

- Bocsi… - suttogtam.

- Hé, mi történt? – kérdezte kíváncsian. – Pamela téged szid mindenkinek.

- És Sheilah? – kérdeztem.

- Ma nem jött, biosz-előadáson van, vagy mi.

- Nem tudom, mi történt… - motyogtam félve.

- Ja, akkor csak annyit, hogy rá se ránts.

Gyomorgörccsel sétáltam át az iskolán, ahol mindenki megvetően bámult rám. A földet bámultam, és nekimentem valakinek.

- Bocsi – suttogtam, és továbbmentem volna, de az a valaki megszólalt mögöttem:

- Cassie, ti a színjátszó terembe mentek? 

Hátrafordultam, és megláttam Nicket, a másik színjátszóst, aki a Sun egyik osztályában az egyetlen ember, és vele leszek párban az előadáson.

- Igen, eltévedtél? – kérdeztem.

- Aha.

- Akkor gyere velünk – mosolyodtam el kicsit, és elmentünk a terembe. Odabent Pamela állt a színpadon, és a mikrofonba magyarázott.

- Igen. Cassie Collins egy kétszínű féreg, átverte Sheilaht, lenyúlta a pasiját meg minden! Ne barátkozzatok vele!

Nagyon megijedtem. Miért csinálja ezt? Nem érdekelt a többi óra, zokogva a koliszobámba szaladtam és elkezdtem sírni. Mikor kissé megnyugodtam, szorgosan rajzolni kezdtem Sheilaht, hogy minél hamarabb bocsánatot kérhessek. Hat órán keresztül rajzoltam, és már nagyjából kész is volt, amikor megjött David.

- Hallottam, hogy ellógtál a suliból. Hoztam kaját. – mondta, és letett elém egy kis sült csirkehúst rizzsel. Bólintottam, és csendben, mégis mohón enni kezdtem.

- Hahó! Mondd el az okát – kért a fiú, és az ágyamra ült.

- Pamela mindenkinek azt mondta, hogy kétszínű vagyok, és átvertem Sheilaht, és lenyúlta…

- Ne higgy neki, úgy látom, Sheilah sem avatta be. De, folytasd. Kit nyúltál le? Vagy mi?

- Beavatni? Mibe? – kérdeztem, mert nem akartam befejezni a mondatot.

- Mit kérdezősködsz? Inkább folytasd.

Megijedtem, és remegő hanggal, a földet nézve folytattam.

- Hogy lenyúltalak téged tőle.

- Ó, helyben vagyunk. Akkor tényleg nem avatta be. Ne aggódj, abba fogja hagyni, ha megtudja.

Nem mertem megkérdezni, mit tud meg. Megalázottnak éreztem magamat… nagyon.

- De beszéljünk a tegnap estéről.

- Nem jelentett nekem semmit. – vágtam rá. Persze ez színtiszta hazugság volt, és David is tudta volna, ha a hajam nem takarta volna el a paradicsomszínű fejemet. Viszont így jobb is, hiszen bizonyára csak egy véletlen volt a tegnap, és amúgy sem akarom elvenni Sheilah pasiját, és…

- Akkor ezt megbeszéltük – mondta David kissé haragosan, én pedig félve elmentem fürdeni. Mikor végeztem, befeküdtem a fiú mellé az ágyba, és olvastam. 10 óra felé pedig elálmosodtam, szóval letettem a könyvet, és elaludtam, miközben David félig átkarolt… kényszerből.

10. Fejezet

Reggel, mikor felébredtem, gyorsan felöltöztem, és rohantam is le, mert úgy éreztem, éhen halok.

David rohant utánam, és próbálta felfogni, hogy miért is olyan fontos nekem most enni, és nem öt perc múlva. Nos, nem sikerült neki, de a lényeg, hogy nem tolt le, amiért idiótán viselkedtem. A suliba érve elindultunk a termemhez, és útközben Pamela nagyon durván nekem jött. A vállamat simogatva, és sziszegve értem be a terembe, és csengetéskor David el is ment. Ekkor hátrafordultam Eltonhoz.

- Mi újság? – kérdeztem mosolyogva.

- Ó, még emlékszel rám?  - nézett gúnyosan.

- Mi? Elton, neked mi bajod van? – kérdeztem, és egy oktávval feljebb ment a hangom.

- Mostanában nem is keresel, folyton Daviden lógsz…

- Ezt már tegnap eljátszottuk… - sóhajtottam, aztán Elton elé guggoltam. – Nos, figyelj, te kis féltékeny. – mosolyodtam el.

- Nem vagyok az! – válaszolt, és csillámpórt szórt rám.

- Köszi. – mondtam fintorogva, és folytattam. – A mai napot együtt töltjük, jó? Oda megyünk, ahová csak akarod, jó?

- Hm, nem tudom, megérdemled-e… - vigyorgott.

- Szerintem meg. – válaszoltam, de a helyemre ültem, mert bejött a tanár. Spanyol óra, ez az!

Végigültem valahogy, de semmit nem értettem, igazából Sheilahn járt az agyam. Biztos haragszik rám, és megviseli a szakítás… de… biztos Davidet is! Azon gondolkodtam, hogyan békülhetnék ki Sheilahval. Aztán úgy gondoltam, lerajzolom őt, és nekiadom a rajzot. Suli után gyorsan lepakoltam a cuccom, és elindultam Eltonnal sétálni. Egy pizzázóba vezetett az utunk Tündérkével (új becenév, mert gyűlöli), és ettünk egy tripla-sajtos pizzát. Annyira tele lettem, hogy nem bírtam menni, szóval még egy fél órát ültünk az asztalnál, amikor David felhívott.

- Hol vagy? Háromnegyed 8! 

- Öhm…pizzázni Eltonnal, sietek haza!

- Felesleges, érted megyek.

Megadtam a címet, és David tíz perc múlva itt is volt. Kedves volt tőle, hogy a kocsiba beengedte Eltont is, de mikor beértünk a szobámba, kiakadt.

- Idióta! Sehová nem mehetsz este nélkülem, ugye tudod? 

- Csak egy barátommal voltam… - suttogtam.

- Baráttal? Egy barátoddal? Én vagyok a barátod, én fogok vigyázni rád! – kiabált David, és szorosan magához ölelt. Nem is tudtam, mit tegyek, így én is átöleltem őt, és így álltunk egyhelyben legalább 5 percig. Aztán eltolt magától.

- Na, menj fürdeni, vagy amit szoktál… - motyogott, és leült TV-t nézni. Én elmentem zuhanyozni, és közben arra gondoltam, miért nyugtat meg ennyire David ölelése. Amióta velem van, még anyáékra sem nagyon gondolok, mert tudom, hogy ő vigyáz rám. De nem gondolhatok erre: neki sosem lesz elég jó egy olyan, mint én… Sheilahhoz képest egy senki vagyok, egy porszem… hogy is juthatott eszembe, hogy David nem csak a munka miatt van velem?

Szomorúan léptem vissza a szobámba, és rá sem néztem Davidre, csak felmentem facebookra, hogy megnézzem Sheilah profilképét, és azt lerajzolhassam. Nekiálltam a körvonalak megrajzolásának, és David még csak meg sem kérdezte, mit csinálok. Fél órán keresztül néma csendben voltunk, de ezt ő törte meg.

- Nem vagy éhes? Vettem neked gyrost. 

Gyros! Ah, dehogynem vagyok éhes! Egy mozdulattal az ágyra ugrottam, és elvettem a gyrost Davidtől.

- Úgy eszel, mint akit éheztetnek… - nevetett, de én csak tömtem magamba a kaját. Nagyon finom volt. Mikor végeztem az evéssel, éppen vissza akartam menni rajzolni, de David a kezemnél fogva magához húzott.

- Mit csinálsz? – kérdezte.

- Rajzolok.

- Mit?

- Bocsánatkérő rajzot.

- Kinek? Eltonnak? – kérdezte gúnyosan.

- Sheilahnak.

Na, erre nagyon meglepődött.

- Minek?

- Mert szakítottatok.

- Cassie, ehhez semmi közöd nincs. Mi már nem voltunk jól együtt, ennek amúgy is szakítás lett volna a vége. 

- Igaz! – nevettem. – Hogy is gondolhattam, hogy egy magamfajtára lenne féltékeny egy olyan lány, mint Sheilah…

Ezt egyből megbántam. Miért nem tudod befogni, Cassie, miért?

- Mi van? – képedt el David teljesen. Francba! – Te miről beszélsz? 

- Semmi… - motyogtam, és rohantam volna vissza rajzolni, de a fiú most erősen rántott vissza, mire felszisszentem.

- Te most kb. tökéletesnek nevezted Sheilaht. – mondta, mire bólintottam egy aprót. – Nos… figyelj, szép lány, okos, törekvő, kimért, magabiztos… 

Igen, ezeket én is tudtam. Most komolyan erről kell beszélnünk?

- De sokszor kegyetlen, meggondolatlan, agresszív… olyan, mintha nem is érezne. – gondolkodott David, én pedig megsajnáltam. Biztos nem lehetett olyan jó így Sheilahval járni…

- Te viszont... kedves vagy. – folytatta a fiú. Kedves. Hát…köszönöm. Szóval én nem vagyok se szép, se semmi… mindegy, mire számítottam? Hogy szerelmet vall? 

Elszontyolodhattam, mert David megfogta a kezem.

- Hahó! Itt vagy?

Ijedten rándultam egyet, mire elengedett, és komolyan rám nézett.

- Kérdezhetek valamit? 

Aprót bólintottam.

- Tetszem neked?

Kikerekedett szemekkel bámultam Davidre. Éreztem, ahogyan az arcom az egészséges határokon túllépve először hófehér, majd rákvörös árnyalatokba vált, és közben a kérdésen gondolkodtam. És úgy éreztem, tetszik nekem… Mégis megráztam a fejem.

- Azt hiszed, ezt elhiszem azok után, hogy láttam az arcod? – kérdezte David, majd az állapnál fogva úgy fordította a fejem, hogy a szemünk egy vonalban legyen.

- Én… - kezdtem, de a hangom rekedt volt. Láttam, ahogyan a fiú szemei ettől kissé elsötétednek, aztán…

Minden olyan gyorsan történt. Ahogyan David a száját az enyémre nyomta, és pár pillanatig hezitált, hogy tényleg megcsókoljon-e. Én rendkívül megijedtem, hisz ez lenne életem második első csókja… Teljesen ledermedtem, nem tudtam megmozdulni sem, és csak kikerekedett szemekkel néztem Davidre, aki viszont lehunyta a szemeit. Körülbelül 10 másodpercig lehettünk így, míg a fiú végül egy szájra puszival véget vetett a dolognak, és hagyta, hogy a mosdóba rohanjak.

- Basszus, Cassie – motyogtam már odabent, - ez most mi volt? És… ez csóknak számított?

Félénken gondoltam vissza az előző pillanatokra, miközben a gyomrom nem akarta abbahagyni a folyamatos remegést.

~ David szemszöge ~

Cassie olyan elesettnek tűnt, amikor Sheilahról beszéltünk. Feltűnt az önbizalomhiánya, de fogalmam sem volt, miért nem veszi észre, mennyire gyönyörű. És mikor rájöttem, hogy tetszem neki, még képes volt rekedt hangon beszélni. Imádom, ha valakinek kicsit rekedt a hangja, hisz tudom, hogy akkor, ha kis időre is, a vágy a hatalmába kerítette. Nem bírtam tovább, az ajkaimat az övére tapasztottam. Lehunytam a szemeimet, mert nem tudtam, ezt Cassie hogyan viseli. Filóztam, hogy megcsókoljam-e, igazán, de mikor feltűnt, hogy már pár másodperce így vagyunk, és meg sem mozdult, egy puszival befejeztem a „csókot”, és hagytam, hogy a lány gyorsan berohanjon a fürdőszobába. Egy óra múlva jött csak ki, és akkor már ideges voltam, mert azt hittem, baja esett. Mégsem vágtam ezt a fejéhez, mert mikor kilépett az ajtón, annyira szép volt… nem, ne gondolj erre!

Szó nélkül leült tovább rajzolni, én pedig hagytam. Halkan TV-t néztem, és láttam, ahogyan tizenegykor felhúzódnak a redőnyök, és Hold úr szemléletet tart. Amikor a mi szobánkoz ért, benézett, és elmosolyodott. Tudtam, hogy már bízik Cassieben, ugyanis a koliban szokás, hogy a redőnyök felhúzásakor mindenki alvást színlel, amíg a vizit tart. Sheilah is ezt csinálta, bár ő azért, hogy még véletlen se lássák meg kintről. Elgondolkoztam azon, miért nem tölt már el vággyal Sheilah, és még akkor is ez járt a fejemben, mikor fél 12-kor Cassie befeküdt mellém az ágyba, háttal nekem. Csendben átöleltem hátulról, és a nyakába sóhajtottam, mire megremegett.

- Jó éjszakát – suttogtam neki.

- Jó éjt – válaszolta, és megint rekedt volt. Próbáltam uralkodni a vágyaimon, de nagyon nehéz volt. Sőt, este Cassie valahogy úgy fordult, hogy a keze… nos… oda nyomódott. De mire eldönthettem volna, hogy most mit tegyek, a lány felült, és hangos sóhajokba kezdett. Szokásos rémálom…

- Aludj, holnap suli – válaszoltam kissé morogva, de nem a rosszkedv miatt, hanem mert… jó, perverz vagyok. Ő csak bólintott egyet, és most felém fordult, de még véletlenül sem nézett rám, inkább szigorúan szemezett a pólómon levő felirattal, és annyira édesen figyelte azt, hogy majdnem nevetni kezdtem.

- David? – szólalt meg végül.

- Igen?

- Takard be a hajam – suttogta.

Eleget tettem a kérésének, és miközben a fejem alatti takarókupacot néztem, azon gondolkodtam, hogy Sheilah is mindig így aludt.

- Miért kellett betakarni? – érdeklődtem. De már csak egyenletes szuszogást hallottam.

- Szép álmokat, hercegnő – suttogtam, és megsimogattam a takarókupacot. Egy pillanatra nyöszörgést hallottam, és Cassie közelebb húzódott hozzám. Átöleltem, és próbáltam én is aludni kicsit.