12. Fejezet

A ma hajnali álmom annyira borzasztó volt, hogy nem bírtam visszaaludni. A szüleimet erőszakolta meg valami kék izé, aztán megölte őket. David visszaaludt, én pedig egy kis tanulás után befejezem a Sheilah-rajzomat, amit büszkén nézegettem.

Ezután még mindig csak hat óra volt, szóval nekiálltam Csábításból jelesezni. Castiel kérdezett valamit, én pedig nem tudtam, mit válaszoljak…

- B – morgott mellettem David. Rányomtam, és felment az esélyem a vörös fiúnál. Elvigyorodtam.
- Ne nézz így, a húgom szokott játszani vele.
- A húgod 5 éves… - nevettem.
- Én olvasom neki!
Úgy nevettem, hogy David hamarosan megunta, ordított velem egy sort, és ezután csendben öltöztem fel.

Az iskolába érve megkönnyebbültem, mert ma nem lesz spanyolom, viszont duplarajzzal kezdünk. Az óra azzal telt, hogy kaptunk egy 1x1 m-es lapot, és festéket kellett rácsapni, a jó ízlés határain belül. Semmi értelme nem lett a képnek, és el is fáradtam, de azért tetszett a végeredmény. Katniss persze ebből is a legjobbat hozta ki…

Szünetben odamentem Sheilahoz, és hadarva elkezdtem beszélni, miközben odanyújtottam neki a rajzot, amit róla csináltam.

- Én… nagyon sajnálom, ami Daviddel történt, de én nem vagyok vele… vagyis… én nem… hanem… én…

- Menj innen! Mindent tönkreteszel Sheilah körül, kétszínű kis…

- Pamela! – szólt rá a barátnőjére emelt hangon Sheilah, aztán rám nézett… és elnevette magát. Jóízűen nevetett hosszú időn keresztül, én pedig zavartan és megalázva álltam előtte. Kicsivel később visszatért a komoly énje, és meg is szólalt:

- Mi Daviddel nem csak miattad mentünk szét, sőt, inkább nem is volt benne részed. De ezt nem nekem kell elmesélnem. Pam, ha még egyszer piszkálod emiatt, nem maradok nyugodt.

Ezt mindenki csendben néztem, ahogyan azt is, hogy a lányok utána elsétálnak. Katniss futott hirtelen hozzám.

- Sheilah üzeni, hogy a rajzodat keretben ki fogja tenni a falra! ÁÁÁ! – ugrált vidáman.

- Tényleg? – csillant fel a szemem, és én is ugrálni kezdtem. Ezután rohantunk infóra, mert majdnem becsengettek. Egy kis programozás után duplanyelvtan jött, amit nagyon untunk, de utána végre hazamehettünk. Otthon megcsináltam a minimális házi feladatot, és elmentem sétálni Katnisszel. 

- Te… én félek ettől az Elton haverodtól – mondta, miközben a parkban jártunk.

- Hogyhogy? – kérdeztem.

- Nem tudom, mintha csak veled lenne kedves… olyan furi. Jé, vízipipa! 

Miközben Katniss meglátott egy boltot, és bement vízipipát venni, én elgondolkoztam azon, amit mondott.

„- Cassie, megyünk ma valamerre? Ben, te örök idióta, takarodj már innen, mert annyira büdös vagy és idegesítő, hogy nem bír el téged a magánszférám! 

- Az egész osztály egy nagy szardarab, és csak mi vagyunk Vörivel a menők!

- Jó lenne, ha csinálnátok valamit, mert rohadtul olyan rendetlenség van ebben a teremben, hogy még a takarító sem mer bejönni!”

Nos, igen, ezt mind Elton mondta…

- Kaptam hozzá mindent! – ugrándozott Kat a vízipipával, és leültünk a parkba, hogy idekint próbáljuk ki. Egy jó óráig elvoltunk vele, utána hazamentem, mert volt valami, amit meg akartam kérdezni Davidtől. A szobámba érve gyorsan lezuhanyoztam, és vártam a fiút, aki hamarosan meg is érkezett.

- Beszélnünk kell. – mondtam neki, miközben elé álltam.

- Miről?

- Sheilah azt mondta, van valami, amit el kell mondanod nekem a szakításotokkal kapcsolatban.

~ David szemszöge ~

Kösz Sheilah… most hogy mondjam el neki?

Ahogy ott állt előttem, és próbált erősnek látszani az apró, törékeny testével… legszívesebben magamhoz szorítottam volna, és addig csókoltam volna a száját, amíg vége nem lesz az életünknek…

- Mondd már! – idegeskedett, amitől én is ideges lettem.

- Ne sürgess! – emeltem fel a hangom, mire összerezzent, és leült az ágyra. Melléültem, és megfogtam a kezét.

- Sheilah azt akarta…

~ Cassie szemszöge ~

Izgatottan hallgattam Davidet.

- Sheilah azt akarta mondani, hogy…

Ekkor hirtelen kivágódott az ajtónk, ami előtt Sasha állt, és vigyorogva hozzánk vágott egy galacsint, majd kiment. Hm, furcsa…

- Na, szóval, azt akartam mondani…

- Elolvastátok? – lépett be Katniss a szobába, mire David majd felrobbant.

- Majd átmegyek – mondtam, ő pedig vette a lapot, és kiment.

- Nos?

- Nem érdekes! – kiabált, én pedig nagyon megijedtem, és hogy lenyugodjak, elkezdtem rajzolni. David, mivel mostanában hamarabb jött, és még csak két óra volt, lement cigizni, én pedig az ablakból figyeltem őt. Oldalt állt nekem, és nagyon dögös volt. Ekkor született meg az ihletem, hogy mit fogok rajzolni. Gyorsan magamhoz kaptam a lapot, és csináltam egy vázlatot, addig, amíg a fiú nem indult vissza a szobámba. Miután bejött, 2-3 órán keresztül nem is szóltam hozzá, csak a vázlatot dolgoztam ki rendesen. Mikor az utolsó simításokkal is végeztem, a rajzot eltettem egy mappába, de előbb David még meglátta.

-

Ez én vagyok? – kérdezte vigyorogva, mire félénken bólintottam.

- Na, ha ezt nekem adod, kedves leszek veled.

Megráztam a fejem. Dehogy adom! Imádom ezt a képet, mert az van rajta, akit szeretek… MI? 

Idegesen David kezébe nyomtam a képet, mire visszatette a mappába.

- Maradhat itt, úgyis itt lakok. – vigyorgott, aztán megkomolyodott. – Szóval, Sheilah azt akarta, hogy elmondjam, hogy az emberek, akik ebbe a suliba kerülnek, khm… végleges kötődést éreznek egy olyan ember iránt, aki ide jár, vagy járt…khm… 

- És? – kérdeztem. Nem értettem, mi az összefüggés.

- Én is ide jártam…khm…

- Ne köhögj már! – kiáltottam fel, amin még én is meglepődtem. Nem voltam képes feldolgozni, hogy talán mi Daviddel…

- Sheilahval megpróbáltuk, de már pár hónap után ellaposodott az egész… nem is értem, miért voltunk együtt eddig. De mikor megláttalak, én…

Leestem az ágyról, a fiú pedig idegesen nevetve húzott vissza.

- Furcsa, mi? Szóval, szeretném ha… izé… úgy is megpróbálnánk megismerni egymást. Mert nekem… khm… tetszel…

Megint leestem az ágyról, David pedig most már idegesebben húzott vissza.

- Őszintén: tetszem neked?

Egy aprót bólintottam, és nagyon belepirultam.

- Jó, látom, hogy ez még mindkettőnknek új, nézzük, mit hozott Sasha, jó? – váltott témát David, aminek nagyon örültem.

Gyorsan felvettük a papírt, és elolvastuk. Egy szórólap volt, amin az állt, hogy ma este bál lesz az aulában, ahová kötelező a báli ruha.

- Mit szólnál, ha ez lenne az első randink? – kérdezte halkan David, és megfogott, nehogy leessek az ágyról. Bólintottam egyet, és hagytam, hogy most hozzon nekem egy sajtburgert, ugyanis nagyon éhes voltam. Miután megvacsoráztam, kerestem magamnak egy ruhát. 

Ezt persze közösen választottuk Katnissel, és együtt készülődtünk. Tettem fel egy kis, a ruhához illő sminket, és a hajam alját begöndörítettem. Katniss átment a szobájába, én pedig kiléptem az enyémbe, ahol David tátott szájjal bámult.

- A…a…izé, gyönyörű vagy.
- I… köszi – motyogtam, mivel rajta pedig egy fekete ing volt, fekete csőnadrággal és szintén fekete sportcipővel. A zavartól még járni is alig tudtam, és örültem, hogy az első randimra Katniss is elkísér, na meg még legalább 300 ember. Az aulába érve, miután megkezdődött a buli, és a hangos zenétől mindenem remegett a basszussal, első dolgom volt, hogy alkoholhoz jussak, hátha oldódom tőle. Egy boros kóla és egy csoki likőr után már kicsit szédültem… hát, igen, sosem ittam ezelőtt alkoholt. Ezt David és észrevette, és aggódva nézett rám.
- Jól vagy?
- Persze – válaszoltam csillogó szemmel.
- Táncolunk?
Egyből kijózanodtam.
- Én… nem tudok táncolni… - pirultam el.
- Gyere, megtanítalak – mosolygott bátorítóan David, és kicsit mintha vörös pírt fedeztem volna fel az arcán…
Szerencsére nem dübögős számokat játszottak, és az elején David hagyta, hogy Kat is itt táncoljon, és többnyire vele ugráltam, de barna hajú barátnőm lassan elsomfordált. Mosolyogva figyeltem, ahogy David azon nevet, mennyire őrülten örülök annak, hogy egy lánnyal ugrálhatok. A zene véget ért, és egy lassú szám követte. A fiú óvatosan rám mosolygott, én pedig bizonyára elpirultam, miközben közelebb léptem hozzá. Ő átölelte a derekamat, ezzel viszont teljesen hozzásimultam, a kezeim pedig egy behajlított pózban maradtak, mert megkapaszkodtam velük David mellkasába. Ilyen pozícióban ringatóztunk hosszú percekig, miközben nem mertem felnézni, de végül ellazultam, és volt bátorságom a kezemet a nyaka köré fonni, majd ráhajtani a fejem a vállára. Mikor a dalnak vége lett, elhúzódtam a fiútól, és a szemébe mertem nézni, amik csillogtak. És biztos voltam benne, hogy nem az alkoholtól. Megint pörgős számok jöttek, de mi úgy döntöttünk, ezekben már nem veszünk részt. Felmentünk a szobámba, és miután lemostam a sminkem és átöltöztem, David mellé ültem az ágyba, hogy beszéljünk.
- Élveztem veled ezt a randit. – mosolygott zavartan. Még nem ismertem ezt az oldalát, mégis annyira tetszett!
- Én is… - mondtam rekedt hangon, mire a szemei elsötétültek, és a számat kezdték bámulni.
- Meg… megcsókolhatlak? – kérdezte nagyot nyelve.
- Nem! Én még sosem… vagyis…
- De édes – csúszott ki David száján, mire elpirult. És még én vagyok édes?
- Sz…szeretnél az… - kezdtem, de a fiú félbeszakított. Vagyis, igazából nem, csak a kezét a tarkómra tette, én pedig magamtól megdermedtem. Lassan közelített hozzám, én pedig rettegtem az első csóktól. Vagyis… a másodiktól. Ahogy az ajkai elérték az enyémet, megéreztem, mennyire puhák. Először csak szájon puszilt, aztán megcsókolt. Úgy igazából. És nagyon tetszett! Perceken keresztül csak csókolóztunk, gyengéden, közben a fiú néha simogatta a tarkómat, én viszont próbáltam az elején csak egy dologra koncentrálni. Mikor bejeztük a csókot, David csillogó szemekkel nézett rám.
- Szeretlek – mondta boldogan. Egy pillanatra megrémültem, de végül egy halvány mosollyal bólintottam. Belül viszont majd’ szétrobbantam a boldogságtól. Alváskor David szorosan magához ölelt, és egy puszit nyomott a számra.
- Jó éjszakát, kicsim – morogta nem sokkal később félálomban.
- Várj! – kértem, kicsit ijedtebben, mint kellett volna, mire felugrott.
- Mi az?
- Mi most… együtt vagyunk? – kérdeztem félve, mire a fiú elmosolyodott.
- Ez már csakis rajtad múlik. Szóval – folytatta, miközben elém térdelt, - leszel a barátnőm?