Reggel vidáman ébredtem, és egyből felöltöztem.
A szobámból kiérve megpillantottam a barátomat.
Miközben azon gondolkodtam, hogy mennyire jó azt hallani, hogy barátom,
végignéztem, ahogyan az említett fiú leveszi a pólóját. A felsőteste láttán
önkéntelenül is elvörösödtem, és a földet kezdtem pásztázni.
- David hívja Cassiet! Hahó! Ha nem figyelsz, megcsikizlek! – hallottam a fiú
hangját, mire felnéztem. Egy mosollyal és csillogó szempárral találtam szembe
magam, amik közelíteni kezdtek felém, aztán David meg is csókolt. Ez annyira
nem volt nekem megszokott, hogy hirtelen nem is tudtam, mit csináljak. Kis
hezitálás után visszacsókoltam, mire a fiú belemosolygott a csókunkba, és
szorosan átölelt. Percekig maradtunk a csók után még egymás karjaiban, és
hagytam, hogy David gyengéden ringasson. Már majdnem újból elaludtam, amikor
Katniss rontott be a szobába.
- Jó reggelt! Ö… bocsi… - motyogta, és kifelé indult volna, de utána szóltam.
- Megyünk mi is.
A folyosón sétálva, Katniss hirtelen megállt. A Daviddel összekulcsolt
kezeinkre nézett. És csak figyelte, figyelte… amíg le nem esett neki. Bumm!
Szinte láttam, ahogy megvilágosodik. Vagyis… tényleg láttam. Kat először
lefehéredett, aztán visszatért az eredeti színe, a szeme pedig csillogni
kezdett. A szája egy pillanatra megremegett, aztán óriási vigyorra húzódott.
- Gratulálok! – sipította, és a nyakamba ugrott. A lendülettől majdnem
felborultunk, amin David csak csóválta a fejét. Immár hármasban indultunk a
teremhez, ahol az első órám lesz: spanyol. Csodás! Ma mégis nagyon boldogan
jöttem ki erről az óráról, mert Juanita el tudta nekem magyarázni az anyagot.
És mivel péntek volt, jöhetett a színjátszás-óra. Tanultuk a párbeszédeket, és
néhány helyet rögzítettünk, aztán a díszletet beszéltük át. Ezen kívül még
tánclépéseket is gyakoroltunk, de nem sok szerepem volt benne. Aztán jött volna
a tesi, de elmaradt, szóval visszamentem a koliba. Olyan jó kedvem volt, hogy a
David Guetta – Play hardjára táncolni kezdtem.
~ David szemszöge ~
Mivel Cassienek 5 órája volt, úgy gondoltam, érte megyek. Viszont amikor az
iskolába értem, nem találtam. Csak Eltont.
- Hol van Cassie? – kérdeztem tőle durván.
- Elmaradt az utolsó óránk – válaszolta unottan, és nekem jött. Nem törődtem
vele, inkább indultam a koliba, hátha ott találom. De amit bent láttam, arra
nem készültem fel. Cassie éppen az egyik magas sarkú cipőjében táncolt. És éppen az ajtónak rázta a fenekét. Úristen,
mennyire… Egyből éreztem, ahogyan az agyamból távozik a vér, és lejjebb halad.
Miközben megbabonázva néztem magam előtt ezt a gyönyörűséget, hirtelen sikolyt
hallottam. Hupsz… Cassie észrevett.
- Miért nézel? – visított a lány elvörösödve, és beugrott a takaró alá.
- Ö… én… semmi – vágtam rá, és kimentem a szobából, azzal az ürüggyel, hogy
hozok neki enni.
~ Cassie szemszöge ~
Amikor David meglátott, azt hittem, a föld megnyílik alattam. Annyira ideges
lettem, hogy mire a fiú visszatért a vacsorámmal, 3 réteg nadrággal,
télikabátban és sapkában álltam előtte. Először csak nevetni kezdett, de mire
leesett neki, hogy ezt nem óhajtom levenni, kezdett kicsit idegesebb lenni.
- Ugye tudod, hogy nem fogom hagyni, hogy ebben maradj? – kérdezte vigyorogva,
de mivel nem válaszoltam, újból egy fokkal mérgesebbnek tűnt. Közelebb lépett
hozzám, és elkezdte a ruhákat egyesével leszedni rólam – nem túl gyengéden.
- Ez fáj! – nyögtem fel, amikor a 3 nadrág egyszerre való lehúzásakor az anyag
húzni kezdte a bokámat. David meglepetten nézett rám, és lassan lefejtette a
lábfejemről a maradék ruhát. Mikor végre csak egy nadrágban és pólóban álltam
előtte, leültetett mindkettőnket az ágyra, és megfogta a kezem.
- Ne haragudj, hogy így kiakadtam. Csak… - kezdte, de nem tudta befejezni.
Igazából szerintem még maga sem tudta, miért akadt ki ezen ennyire. Kíváncsian
vizslattam az arcát, mire rám nézett, és megcsókolt. A hasamban a pillangók
megint eszeveszetten csapkodni kezdtek, és nem tudtam, most mit tegyek.
Mármint, együtt vagyunk Daviddel… de tényleg összeillünk? Mert, nekem tényleg,
nagyon tetszik… de néha félek tőle. Ez lenne a szerelem?
- Figyelj – kezdte a témát terelni David. – Holnap nem jössz el hozzánk?
Süthetnél valamit!
- Sütni? Mit? – kérdeztem.
- Mit tudom én, te vagy az asszony!
Nyilvánvalóan.
- De… mit szeretnél? Húst, kenyér-félét, sütit…
- Süti! Sütisütisüti! – csillant fel a szeme, mire elmosolyodtam. De újból
megkomolyodott. – Khm… szóval, a süti jó. Csak… csokis legyen.
Rendben. Csokis sütit szeretne. Akkor keressünk csokis süti receptet. Találtam
egyet, amit nutellával kell csinálni, de a biztonság kedvéért leírtam egy
könnyebb süti receptet is, mert inkább bízok ezekben, mint a nemkutya.comban.
Este, amikor lefeküdtünk aludni Daviddel, két rémálmom is volt. Az egyik a
„szokásos” megerőszakolós, de a másik…
Egy sötét lyukban voltam, ami
időközönként lejjebb süllyedt. Odafentről David kiabált nekem, hogy megment, de
Sheilah odajött, mire a fiú rám vigyorgott, és elment az ex-barátnőjével.
Természetesen miután megcsókolta előttem. A lyukban hirtelen még lejjebb
süllyedtem. Olivia volt az egyik üregben odalent, és vigyorgott.
- David még engem is jobban akarna, mint téged.
- Még engem is, pedig pasi vagyok! -
hallottam magam mögött egy hangot, és Nicket láttam meg. Aztán tovább
süllyedtem.
- Tönkretetted Sheilahékat! – vádolt Pamela.
- Na, elvesztetted a nagy védelmeződet… most ki vigyáz rád? – most Sasha
szólalt meg.
És lejjebb süllyedtem. Odalent Katniss és Elton várt.
- Inkább bukok irodalomból, mint hogy egy ilyen tanítson… - szólt előbb a lány,
aztán a szőke fiú követte.
- Nem is tudom, mit gondoltam, mikor egy ilyen rondasághoz kezdtem beszélni…
Újabb süllyedés.
- Sosem fogod semmire vinni! Örülünk, hogy megszabadultunk tőled! – kiabálták a
szüleim.
Újabb süllyedés…
- CASSIE, SOLO!
- ÁÁÁ! – ugrottam fel ijedten, mire David is felült.
- MI AZ?! – ordítozta, és közben szorosan magához ölelt. Annyira megrémültem,
hogy nevetni kezdtem. Komolyan… mindenki, akit ismerek bunkó volt velem az
álmomban… és én Juanita nénitől ijedtem meg a legjobban. Ez kész…
- Neked meg mi a jó ég bajod van? – nézett rám a fiú.
- Rossz álom – töröltem ki a könnyeket a szememből, persze a nevetéstől.
- Látom, mennyire volt rossz…
Ezután csendben, és zavarban elhadartam neki az álmomat. De ő nem biztatott,
hogy ez nem igaz… Nem mondta, hogy a szüleim nem akartak itt hagyni, nem
mondta, hogy szép vagyok, nem mondta, hogy nem tettem tönkre Sheilah életét,
azt sem, hogy nem választana helyettem bárkit. Azt sem, hogy nem fog
visszamenni az ex barátnőjéhez, nem mondta, hogy nem hagy el, de még azt sem, hogy
a spanyoltanárom nem fog nekem egyest adni. Egyet mondott, azt is morogva:
- Hagyd a fenébe, és aludj…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése