2014. július 18., péntek

13. Fejezet

Reggel vidáman ébredtem, és egyből felöltöztem.

A szobámból kiérve megpillantottam a barátomat. Miközben azon gondolkodtam, hogy mennyire jó azt hallani, hogy barátom, végignéztem, ahogyan az említett fiú leveszi a pólóját. A felsőteste láttán önkéntelenül is elvörösödtem, és a földet kezdtem pásztázni.
- David hívja Cassiet! Hahó! Ha nem figyelsz, megcsikizlek! – hallottam a fiú hangját, mire felnéztem. Egy mosollyal és csillogó szempárral találtam szembe magam, amik közelíteni kezdtek felém, aztán David meg is csókolt. Ez annyira nem volt nekem megszokott, hogy hirtelen nem is tudtam, mit csináljak. Kis hezitálás után visszacsókoltam, mire a fiú belemosolygott a csókunkba, és szorosan átölelt. Percekig maradtunk a csók után még egymás karjaiban, és hagytam, hogy David gyengéden ringasson. Már majdnem újból elaludtam, amikor Katniss rontott be a szobába.
- Jó reggelt! Ö… bocsi… - motyogta, és kifelé indult volna, de utána szóltam.
- Megyünk mi is.
A folyosón sétálva, Katniss hirtelen megállt. A Daviddel összekulcsolt kezeinkre nézett. És csak figyelte, figyelte… amíg le nem esett neki. Bumm! Szinte láttam, ahogy megvilágosodik. Vagyis… tényleg láttam. Kat először lefehéredett, aztán visszatért az eredeti színe, a szeme pedig csillogni kezdett. A szája egy pillanatra megremegett, aztán óriási vigyorra húzódott.
- Gratulálok! – sipította, és a nyakamba ugrott. A lendülettől majdnem felborultunk, amin David csak csóválta a fejét. Immár hármasban indultunk a teremhez, ahol az első órám lesz: spanyol. Csodás! Ma mégis nagyon boldogan jöttem ki erről az óráról, mert Juanita el tudta nekem magyarázni az anyagot. És mivel péntek volt, jöhetett a színjátszás-óra. Tanultuk a párbeszédeket, és néhány helyet rögzítettünk, aztán a díszletet beszéltük át. Ezen kívül még tánclépéseket is gyakoroltunk, de nem sok szerepem volt benne. Aztán jött volna a tesi, de elmaradt, szóval visszamentem a koliba. Olyan jó kedvem volt, hogy a David Guetta – Play hardjára táncolni kezdtem.

~ David szemszöge ~

Mivel Cassienek 5 órája volt, úgy gondoltam, érte megyek. Viszont amikor az iskolába értem, nem találtam. Csak Eltont.
- Hol van Cassie? – kérdeztem tőle durván.
- Elmaradt az utolsó óránk – válaszolta unottan, és nekem jött. Nem törődtem vele, inkább indultam a koliba, hátha ott találom. De amit bent láttam, arra nem készültem fel. Cassie éppen az egyik magas sarkú cipőjében táncolt.  És éppen az ajtónak rázta a fenekét. Úristen, mennyire… Egyből éreztem, ahogyan az agyamból távozik a vér, és lejjebb halad. Miközben megbabonázva néztem magam előtt ezt a gyönyörűséget, hirtelen sikolyt hallottam. Hupsz… Cassie észrevett.
- Miért nézel? – visított a lány elvörösödve, és beugrott a takaró alá.
- Ö… én… semmi – vágtam rá, és kimentem a szobából, azzal az ürüggyel, hogy hozok neki enni.

~ Cassie szemszöge ~

Amikor David meglátott, azt hittem, a föld megnyílik alattam. Annyira ideges lettem, hogy mire a fiú visszatért a vacsorámmal, 3 réteg nadrággal, télikabátban és sapkában álltam előtte. Először csak nevetni kezdett, de mire leesett neki, hogy ezt nem óhajtom levenni, kezdett kicsit idegesebb lenni.
- Ugye tudod, hogy nem fogom hagyni, hogy ebben maradj? – kérdezte vigyorogva, de mivel nem válaszoltam, újból egy fokkal mérgesebbnek tűnt. Közelebb lépett hozzám, és elkezdte a ruhákat egyesével leszedni rólam – nem túl gyengéden.
- Ez fáj! – nyögtem fel, amikor a 3 nadrág egyszerre való lehúzásakor az anyag húzni kezdte a bokámat. David meglepetten nézett rám, és lassan lefejtette a lábfejemről a maradék ruhát. Mikor végre csak egy nadrágban és pólóban álltam előtte, leültetett mindkettőnket az ágyra, és megfogta a kezem.
- Ne haragudj, hogy így kiakadtam. Csak… - kezdte, de nem tudta befejezni. Igazából szerintem még maga sem tudta, miért akadt ki ezen ennyire. Kíváncsian vizslattam az arcát, mire rám nézett, és megcsókolt. A hasamban a pillangók megint eszeveszetten csapkodni kezdtek, és nem tudtam, most mit tegyek. Mármint, együtt vagyunk Daviddel… de tényleg összeillünk? Mert, nekem tényleg, nagyon tetszik… de néha félek tőle. Ez lenne a szerelem?
- Figyelj – kezdte a témát terelni David. – Holnap nem jössz el hozzánk? Süthetnél valamit!
- Sütni? Mit? – kérdeztem.
- Mit tudom én, te vagy az asszony!
Nyilvánvalóan.
- De… mit szeretnél? Húst, kenyér-félét, sütit…
- Süti! Sütisütisüti! – csillant fel a szeme, mire elmosolyodtam. De újból megkomolyodott. – Khm… szóval, a süti jó. Csak… csokis legyen.
Rendben. Csokis sütit szeretne. Akkor keressünk csokis süti receptet. Találtam egyet, amit nutellával kell csinálni, de a biztonság kedvéért leírtam egy könnyebb süti receptet is, mert inkább bízok ezekben, mint a nemkutya.comban. Este, amikor lefeküdtünk aludni Daviddel, két rémálmom is volt. Az egyik a „szokásos” megerőszakolós, de a másik…
Egy sötét lyukban voltam, ami időközönként lejjebb süllyedt. Odafentről David kiabált nekem, hogy megment, de Sheilah odajött, mire a fiú rám vigyorgott, és elment az ex-barátnőjével. Természetesen miután megcsókolta előttem. A lyukban hirtelen még lejjebb süllyedtem. Olivia volt az egyik üregben odalent, és vigyorgott.
- David még engem is jobban akarna, mint téged.
- Még engem is, pedig pasi vagyok!  - hallottam magam mögött egy hangot, és Nicket láttam meg. Aztán tovább süllyedtem.
- Tönkretetted Sheilahékat! – vádolt Pamela.
- Na, elvesztetted a nagy védelmeződet… most ki vigyáz rád? – most Sasha szólalt meg.
És lejjebb süllyedtem. Odalent Katniss és Elton várt.
- Inkább bukok irodalomból, mint hogy egy ilyen tanítson… - szólt előbb a lány, aztán a szőke fiú követte.
- Nem is tudom, mit gondoltam, mikor egy ilyen rondasághoz kezdtem beszélni…
Újabb süllyedés.
- Sosem fogod semmire vinni! Örülünk, hogy megszabadultunk tőled! – kiabálták a szüleim.
Újabb süllyedés…
- CASSIE, SOLO!
- ÁÁÁ! – ugrottam fel ijedten, mire David is felült.
- MI AZ?! – ordítozta, és közben szorosan magához ölelt. Annyira megrémültem, hogy nevetni kezdtem. Komolyan… mindenki, akit ismerek bunkó volt velem az álmomban… és én Juanita nénitől ijedtem meg a legjobban. Ez kész…
- Neked meg mi a jó ég bajod van? – nézett rám a fiú.
- Rossz álom – töröltem ki a könnyeket a szememből, persze a nevetéstől.
- Látom, mennyire volt rossz…
Ezután csendben, és zavarban elhadartam neki az álmomat. De ő nem biztatott, hogy ez nem igaz… Nem mondta, hogy a szüleim nem akartak itt hagyni, nem mondta, hogy szép vagyok, nem mondta, hogy nem tettem tönkre Sheilah életét, azt sem, hogy nem választana helyettem bárkit. Azt sem, hogy nem fog visszamenni az ex barátnőjéhez, nem mondta, hogy nem hagy el, de még azt sem, hogy a spanyoltanárom nem fog nekem egyest adni. Egyet mondott, azt is morogva:
- Hagyd a fenébe, és aludj…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése