- Hi há hú, mi van? – ugrott be az ajtón David karate-állásban. Na, jó, nem bírtam ki, elnevettem magam, ami az említett személynek nem nagyon tetszett.
- Tudod, kit ijesztgess! – szólta el magát hangosan, én pedig nagyon megijedtem. Kezdődik minden előröl?
Aztán rájöttem, hogy nem, mire David elvigyorodott, hozzám rohant, kivitt a szobámba és az ágyra dobott, aztán elkezdett csikizni.
- Ne! – kiabáltam, és szerintem már a mai nap többet nevettem vele, mint bármikor összesen. Mikor a fiú abbahagyta a csikizést, a szánk között alig volt pár centiméter. Egymás szemébe bámultunk, és én újból elpirultam.
- Nem kell – suttogta David, mire még jobban kezdett vörösödni a fejem. Erre nevetni kezdett, és hagyta, hogy felöltözzek, amit gyorsan meg is tettem.
Az iskolába érve, mielőtt David elment, még
magához fordított.
- Este beszélnünk kell a tegnapról. – mondta komolyan, mire bólintottam, és
végignéztem, ahogyan elmegy. Kábán értem a terembe, és nem igazán tudtam, mit
csináljak, ugyanis Katniss le volt fáradva a tegnapi vérfarkas-cucca miatt, az
első három órában biztosan nem lesz elérhető, Eltonnak pedig ma lesz a
tündér-cucca, és készül a halálra. Inkább csak leültem a padomba, és a fülembe
tettem a fülhallgatómat. Halkan rockzenét hallgattam, közben pedig az
osztályomat figyeltem. Hirtelen egy osztálytársunk, Ben, tágra nyílt szemekkel
és artikulálva hajolt be a személyes terembe. Kihúztam a headsetet a fülemből,
és hallgattam.
- … benne vagy? – nézett rám vigyorogva.
- Hogy… mi? Nem hallottam. – mondtam halkan, mire Ben újból elmondta.
- Csináljunk valami balhét. Az egész osztály, együtt. Mindenki benne van, te
is, igaz?
- Aha. – mosolyodtam el, a fiú pedig el is tűnt. Hirtelen berontott egy nem túl
idős nő a terembe, s ránk nézett.
- Sziasztok, a nevem Juanita, és én vagyok a spanyoltanárotok! Eddig
helyettesítve voltam, de visszatértem, és mától bekeményítünk!
Ne… életem legrosszabb napja.. Juanita tette is, amit kellett, neki
köszönhetően bezsebeltem egy kettest. Óra után Katniss jött oda hozzám.
- Kössünk egyezséget – nézett rám komolyan.
- Hogyan? – kérdeztem.
- Segítek a spanyolban, ha segítesz az irodalomban.
- Rendben – mondtam komolyan, összeszűkített szemekkel, de ezután elnevettük
magunkat. Kiérve a teremből Sashanak ütköztem.
- Bocsi… - suttogtam.
- Hé, mi történt? – kérdezte kíváncsian. – Pamela téged szid mindenkinek.
- És Sheilah? – kérdeztem.
- Ma nem jött, biosz-előadáson van, vagy mi.
- Nem tudom, mi történt… - motyogtam félve.
- Ja, akkor csak annyit, hogy rá se ránts.
Gyomorgörccsel sétáltam át az iskolán, ahol mindenki megvetően bámult rám. A
földet bámultam, és nekimentem valakinek.
- Bocsi – suttogtam, és továbbmentem volna, de az a valaki megszólalt mögöttem:
- Cassie, ti a színjátszó terembe mentek?
Hátrafordultam, és megláttam Nicket, a másik színjátszóst, aki a Sun egyik
osztályában az egyetlen ember, és vele leszek párban az előadáson.
- Igen, eltévedtél? – kérdeztem.
- Aha.
- Akkor gyere velünk – mosolyodtam el kicsit, és elmentünk a terembe. Odabent
Pamela állt a színpadon, és a mikrofonba magyarázott.
- Igen. Cassie Collins egy kétszínű féreg, átverte Sheilaht, lenyúlta a pasiját
meg minden! Ne barátkozzatok vele!
Nagyon megijedtem. Miért csinálja ezt? Nem érdekelt a többi óra, zokogva a
koliszobámba szaladtam és elkezdtem sírni. Mikor kissé megnyugodtam, szorgosan
rajzolni kezdtem Sheilaht, hogy minél hamarabb bocsánatot kérhessek. Hat órán
keresztül rajzoltam, és már nagyjából kész is volt, amikor megjött David.
- Hallottam, hogy ellógtál a suliból. Hoztam kaját. – mondta, és letett elém
egy kis sült csirkehúst rizzsel. Bólintottam, és csendben, mégis mohón enni
kezdtem.
- Hahó! Mondd el az okát – kért a fiú, és az ágyamra ült.
- Pamela mindenkinek azt mondta, hogy kétszínű vagyok, és átvertem Sheilaht, és
lenyúlta…
- Ne higgy neki, úgy látom, Sheilah sem avatta be. De, folytasd. Kit nyúltál
le? Vagy mi?
- Beavatni? Mibe? – kérdeztem, mert nem akartam befejezni a mondatot.
- Mit kérdezősködsz? Inkább folytasd.
Megijedtem, és remegő hanggal, a földet nézve folytattam.
- Hogy lenyúltalak téged tőle.
- Ó, helyben vagyunk. Akkor tényleg nem avatta be. Ne aggódj, abba fogja
hagyni, ha megtudja.
Nem mertem megkérdezni, mit tud meg. Megalázottnak éreztem magamat… nagyon.
- De beszéljünk a tegnap estéről.
- Nem jelentett nekem semmit. – vágtam rá. Persze ez színtiszta hazugság volt,
és David is tudta volna, ha a hajam nem takarta volna el a paradicsomszínű
fejemet. Viszont így jobb is, hiszen bizonyára csak egy véletlen volt a tegnap,
és amúgy sem akarom elvenni Sheilah pasiját, és…
- Akkor ezt megbeszéltük – mondta David kissé haragosan, én pedig félve
elmentem fürdeni. Mikor végeztem, befeküdtem a fiú mellé az ágyba, és olvastam.
10 óra felé pedig elálmosodtam, szóval letettem a könyvet, és elaludtam,
miközben David félig átkarolt… kényszerből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése