3. Fejezet

Felrohantam az új szobámba, hanyatt vágtam magam az ágyamon, és zokogni kezdtem. Próbáltam anyáékat felhívni, de egyszer sem vették fel. Úgy éreztem magam, mint egy kitaszított. Mit tettem? Miért kellett anyáéknak elhagynia engem? Mi volt bennem annyira rossz?
Csak sírtam és sírtam. Azért hagytak el, mert mindig énekeltem? Soha többé nem énekelek, csak jöjjenek vissza… Ezer és ezer kérdés kavargott bennem, a mellkasom majd’ kiszakadt a sűrű levegővételektől. A szívem már szó szerint fájt, a szemem égett, a hasamban izomláz volt a folyamatos összehúzódástól… észre sem vettem, hogy legalább 2 órája sírok.
- Hagyd már abba a nyivákolást… - hallottam meg egy mély hangot magam mögött. Hátrafordultam, és egy barna hajú srác állt előttem.
- Te ki vagy? Menj ki! – rivalltam rá.
- Hú, jó duzzadt vörösre sírtad az arcod… - vizsgált meg, én pedig az említett részhez emeltem a kezem. – Amúgy nem mehetek el, a védőd vagyok. 12 órát veled kell lennem, este nyolctól reggel nyolcig. Nem igazán örülök neki, szóval jó lenne, ha nem sírnál.
- Menj el… - motyogtam, de már nem is figyeltem rá.
- Maradjunk annyiban, hogy itt én vagyok a főnök, és ha akarod tudni, mi történt a szüleiddel, akkor hagyod, hogy itt legyek.
Gyorsan felültem, és azt vártam, hogy a fiú mesélni kezdjen.
- Nos, előbb bemutatkoznék. David Graham vagyok, a védőd.
- Cassie. Minek nekem védő?
- Mert őrző vagy.
- Mi van? – nevettem el magam, persze nem szívből.
- Nos, lassan mondom, hogy megértsd. Kezdem a legelejétől. – sóhajtozott David, és fogott egy lapot, amire rajzolt 5 kört. – Nézd. Ez itt öt iskola. Mind az ötöt egy-egy égitest védi. Ezt az iskolát a Hold, de véd iskolát a Nap, a Mars, a Szaturnusz és a Föld is.
- Ez hülyeség. – mondtam.
- Örülj, hogy van valaki, aki védeni akar téged! – morgott David - Mert felőlem akár meg is halhatnál.
- Akkor hagyj meghalni. – válaszoltam hidegen.
- Na, ne sajnáltasd nekem magad. Szóval. Minden évben ezekbe az iskolákba szörnyek járnak. Vérfarkas, vámpír, elf, alakváltó, alakmás… amit csak el tudsz képzelni, és emberré tud változni. És minden osztályban van 1 ember. Mindig. Ezek az emberek kapják az őrző szerepet. Titeket ezzel Isten bízott meg.
- Jól kibaszott velünk…
- Megteremtett titeket! Ennyit megtehetsz érte!
- Ha ez igaz lenne… miért nem az angyalok a szolgái?
- Mert gondolj már bele, mennyire megzavarná a megboldogult lelkeket a harc! A Földre pedig nem léphet angyal.
- Jó, folytasd.
- Az öt iskolában mind az öt ember gerincvelőibe bele van morzsolva a menny kapujának kulcsa.
- Fúj!
- A menny kapuján pedig öt zár van. Mind az ötöt ki kell nyitniuk, de előtte ki kell szedniük a csontvelőkből a kulcsot, és össze kell rakni. Fontos, hogy az őrzőket pontos sorrendben öljék meg, különben a zár nem fog kinyílni. És, hát… most te vagy az első számú őrző.
- Aha, szóval engem akarnak meg először megölni.
- Igen, ezért vigyázok én rád.
- Akkor most kérdéseket fogok feltenni. Kik és miért akarják kinyitni a kaput, és kinyílt-e már valaha?
- Lucifer követői meg akarják szerezni a fenti lelkeket, és a mennyei fegyvereket. Nem, eddig még nem sikerült kinyitniuk a kaput, de az előző évben majdnem sikerült nekik. Fél évre ki tudták húzni Lucifert a ketrecből, 3 őrzőt megöltek, de mikor Lucifer a kapuhoz ért, az száműzte a ketrecbe.
- Öhm, rendben.
- Akarsz még valamit, vagy elmész végre fürdeni, hogy aztán aludhass?
Megijedtem ettől a sráctól, szóval gyorsan elmentem fürdeni, és aztán visszamentem a szobámba.
- Figyelj. – mondta.
- Miért?
- Most fogod megkapni a kulcsot.
Mintegy végszóra, a gerincem végig égni kezdett, mígnem a földre rogytam. David felkapart onnan, és az ágyra fektetett, a fájdalom pedig pár perc alatt elmúlt.
- Na, most már pesztrálhatlak egy évig… - morgott.
Miután feldolgoztam ezt a mesét, rájöttem, hogy egy idegen fiúval kell aludnom. Ettől nagyon zavarba jöttem, és miután befeküdtem az ágyba, meg sem mertem mozdulni. David egy mozdulattal félig magához húzott, és átkarolt.
- Meg ne szólalj, muszáj így aludnunk. – szólt be…újból.
Hát, én nem szólaltam meg, inkább próbáltam aludni. Mellettem David egyenletes lélegzetvételekkel bámulta a plafont. Egy órán belül elaludtam…
Egy rövid, fekete hajú lány sétált egy buliból hazafelé, de hirtelen minden elsötétült körülötte. Mikor legközelebb kinyitotta a szemét, ki volt kötve… meztelenül. Egy vigyorgó férfi lépett oda hozzá, és elmesélte, mik a tervei vele. Aztán megerőszakolta…
- Ne! – kiáltottam fel, és hirtelen felültem.
- Mi van? – morgott David haragosan.
- Én… csak rosszat álmodtam.
- Hogy?
- Semmi…
- Én nem erőltetem.
- Egy lányt erőszakoltak meg… - válaszoltam, aztán felültem, hogy igyak egy pohár vizet.
- Ó, szegény. Na, jó lenne, ha aludnál.
Sikerült visszaaludnom, és szerencsére már nem is álmodtam rosszat.