6. Fejezet

Másnap félve sétáltam oda Eltonhoz, és megkértem, hogy kísérjen el egy könyvtárba, mert nekem fogalmam sincs a metróhoz, és a tájékozódáshoz. Iskola után vigyorogva állt az iskolakapuban.
- Mi az? – kérdeztem.
- Csak vicces, ahogyan szükséged van rám.
- Ez miért vicces? – kérdeztem.
- Aranyost akartam mondani – mosolygott, aztán átkarolta a vállamat, és adott az arcomra egy puszit. Ezen kicsit meglepődtem, de örültem neki, hogy legalább foglalkozik velem. A könyvtárban egy óra alatt kiválasztottam magamnak 5 könyvet, mialatt Elton elunta az életét. Ezután egyből a sulihoz mentünk, mivel „lefárasztottam”, és a suli és a koli közötti pályán Elton elkezdett kosarazni. Váó, de magasra ugrik! Miután kijátszotta magát, még leültünk a padra beszélgetni, és fel sem tűnt, hogy már nyolc óra van, csak mikor David állt meg mögöttünk.
- A csajt elvinném.
Gyilkos tekintettel méregették egymást, én pedig inkább bementem a szobámba, és gyorsan megfürödtem.
- Nem tetszik nekem ez a srác – lépett be a fürdőszobába David.
- Menj ki! – kiabáltam, mire kiment, és folytatta:
- Nem tetszik nekem. Szerintem veszélyes.
- Bizonyára, mivel nem ember…
- Nem úgy értettem, de nem szabhatom meg, kivel barátkozz… de most gyere, megbeszélés van, és látni akarom végre Sheilaht.
Siettem, hisz tudtam, mennyire hiányozhat valaki, akivel eddig sok időt töltöttél… csak engem anyáék az óta sem keresnek. Szomorúan mentem ki, amit David észre is vett.
- Nehogy nyávogj nekem!
- Nem fogok.
Odalent összegyűlve az igazgatónőt láttuk meg. Míg nem kezdett el beszélni, megkerestük Sheilahékat, aki most csak két puszival köszöntötte Davidet, aki ezen kicsit meglepődött, de az igazgatónőre kellett figyelnünk.
- Nos. Aki már több éve idejár, az tudhatja a szabályokat, de elmondom őket még egyszer, mert mától vannak bevezetve. Minden este felhúzódik a redőny öt percre, és Hold úr vizsgálatot tesz, pontosan 11 órakor. Mivel mindenkinek saját szobája van, lehet vendégeket fogadni, de CSENDBEN!
Mikor vége lett a megbeszélésnek, David rám nézett.
- Átmegyek egy fél órára Sheilahhoz. Nem köpsz be?
Megráztam a fejem. Bementem a szobámba, és olvasni kezdtem. Persze, hogy nem esik rosszul, ha itt hagynak… miért is esne? De legalább addig nem flegmázik…
Kettőt kopogtak, én pedig kinyitottam az ajtót. Egy lila hajú lány volt előtte.
- Szia, Sasha vagyok – köszönt mosolyogva. – És végzős vámpír. Csak azért jöttem, hogy elmondjam, kifogtad a legjobb védőt. Az ő kezei közül 10 esetből egyszer kerül ki halott. De igazából… azért jöttem, hogy sok szerencsét kívánjak a harchoz. – mosolygott.
- Köszönöm. Bejössz? – kérdeztem.
- Nem, köszi, csak ezt akartam elmondani. Na, szia! – mosolyodott el újból, és el is ment. Ez furcsa volt… na mindegy. Az ágyra ültem, és olvasni kezdtem Meg Cabot Hívószám 1-800 című regénysorozatának első részét. Már a 80. oldal körül jártam, mikor David bejött. Aha, fél óra…
- Bocs. – mondta, és az ágyamra huppant. Kínosan éreztem magam. Ők most… menet után vannak? És… nem akarok most hozzábújni.
- Öhm… lehetne hogy most… messzebb…
- Ja, izé, de muszáj fogjalak valahogy, szóval a kezemet ne engedd el.
Hol járhatott az a kéz? Megborzongtam. Mintha David rájött volna, mire gondolok, morogva felállt, kezet mosott, és visszajött. Óvatosan bemásztam az ágyba, és csak takarón keresztül fogtam meg David kezét.
- De gyerekes vagy… - magyarázott nekem.
Pedig szerintem nem is vagyok az. Csak… nekem idegen ez a szex-dolog…
Este megint ijedten ébredtem – megint egy olyan álommal, amire David már nem is csinált semmit, csak visszahúzott vízszintesbe.
Az első hét viszonylag gyorsan eltelt, de jövő heti csütörtök kicsit más volt, mint a többi.
Suli után hazamentem, és tanultam egy kicsit irodalomra, aztán megcsináltam a matekházit is, és a színjátszási szereposztásokat figyeltem. Nem akartam főszereplő lenni, talán valamelyik mellékszereplő, így eldöntöttem, hogy holnap annak a posztjára fogok nevezni. Viszont izgultam, mert holnap az 5 iskola művészetise összegyűlik, és ezt együtt dolgozzuk össze. Vajon ők milyenek?
Mikor befejeztem az erről való gondolkodást, már 7 óra volt, de én éhes voltam, szóval lementem enni a gyorskajáldába. Sült krumplit kértem rántott csirkemellel és kólával, amit hamar enni kezdtem. Mégis, mikor végeztem, úgy láttam, már elmúlt nyolc óra, és az is feltűnt, hogy valakik mintha figyelnének a másik oldalról.
- Gyere – ragadta meg a kezem hirtelen David, és bevitt a szobámba. Mikor beértünk, kiakadt.
- Megőrültél? Akár bajod is eshetett volna!
- Miért? – kérdeztem.
- Hogy miért?! Az veled szemben az ellenség volt! Jól vagy? – nézett végig rajtam, mire bólintottam. Erre sóhajtott egyet.
- Akkor jó… na, gyere ide, te barom. – mormogta, és átölelt. Én nagyon zavarban voltam, hiszen még sosem csinált ilyesmit, szóval kibontakoztam az öleléséből, és elrohantam fürdeni. Mikor végeztem, gyorsan befeküdtem az ágyba, és hamar elaludtam.

~ David szemszöge ~

Ma nagyon megijedtem, hogy az őrzőnek valami baja esik, és odabent a megkönnyebbüléstől át kellett ölelnem. Nem vesztem ez az állásom! Ez az! Viszont ő hirtelen bement a fürdőszobába. Hát, úgy látom, nem jövök be neki… De nem gond, hisz nekem itt a barátnőm, Sheilah, aki, mondjuk, iskola óta nem bánik velem túl jól, nem tudom, miért… Még akkor is ezen gondolkodtam, amikor Cassie befeküdt mellém az ágyba, és halkan szuszogva elaludt.