Mielőtt belekezdenétek az olvasásba, előre szólok, hogy a fejezet végén előfordulhatnak 16+-os részek!
~ Két héttel később, Cassie szemszöge ~
Izgatottan keltem fel. Éreztem, hogy a mai nap más, mint a többi. David rám
mosolygott, és adott egy puszit a vállamra. Kirázott a hideg, de felé
fordultam, és gyengéd csókolózásba kezdtünk. Imádom őt! Boldogan öltöztem fel.
- Tudod, milyen nap van ma? – ugrándoztam.
- Tudom, mosolyodott el David. – Boldog sz…
- Ma van az osztályfőnöknek való éneklééés! Mit akartál mondani? – néztem a
szerelmemre.
- Öhm… semmit – motyogta, és levette az alvós pólóját. Vörös fejjel végignéztem
a hibátlan testén, amivel még mindig nem tudtam betelni. Egy hirtelen ötlettől
vezérelve odaléptem hozzá, és simogatni kezdtem a hasát.
- Tetszik? – kérdezte mosolyogva, mire aprót bólintottam.
- Csak a tiéd.
- Tudoooom! – vigyorogtam, és megcsókoltam Davidet. Aztán rájöttem, hogy alig
van időm a suliba érni, szóval a fiúval átrohantunk a koliból az első órám
helyszínére. Duplarajz volt.
- Gyerekek! – kezdte a tanár. – Ma állatokat kell rajzolnotok. Igen, teljesen
mindegy, milyet, Elton. Nem Ben, egy katicás nyakkendő nem állat, tárgy. De
igen, a katica állat…
Nevetve dolgoztunk, és csak másfél óra múlva néztünk fel. Kiskacsákat
rajzoltam, amik nagyon aranyosak voltak… legalábbis szerintem.
Ezután tízórai szünetben Pamela jött be a
termünkbe. Ösztönösen megijedtem tőle, hiszen sokszor lehordott már sok
mindennek… ráadásul pont felém tartott. Az adrenalin szintem az egekbe szökött,
és a kezem görcsösen szorította a másikat.
- Szia. – mondta Pamela elém ülve.
- Szia… - motyogtam.
- Figyelj, én bocsánatot szeretnék kérni tőled. Sajnálom, hogy így kiakadtam,
nem láttam át a dolgokat. Megbocsátasz? – nézett rám félénken mosolyogva.
- Öhm… meg, persze, semmi baj – mosolyodtam el én is.
- Szuper, köszii! – visongott Pamela, megölelt, és kirohant a teremből. Hát…
rendben, ha ő örül, akkor oké. Ezután következett egy matek óra, utána pedig
két színjátszás. Örömmel vettem észre, hogy Olivia és Nick összejöttek.
- Gratulálok! – mosolyogtam rájuk, mire mindketten elvigyorodtak, rávágtak egy
köszit, és megcsókolták egymást. Aranyosak voltak, főleg, hogy Nick egy fejjel
magasabb volt Oliviánál, és a lánynak mindig pipiskednie kellett. Jó, köztünk
Daviddel sincs ennél sokkal kevesebb méretkülönbség, de én legalább nem az
álláig érek, hanem az orráig. Ez is valami! Már egyre jobban összeállt a
színdarab, ami azért is volt jó, mert november eleje van, és másfél hónap múlva
ezt előadjuk. Mikor hazaértem, ledőltem az ágyra. Jövő héten nem kell iskolába
menni, mert őszi szünet, ami most kicsit elhúzódott, de nem baj. David nem jött
értem, de úgy voltam vele, majd jön. Addig csábításból jeleseztem, és örömmel
állapítottam meg, hogy az esélyem Castielnél 100 lett. Hát, na, mi van, ha
vonzom a rosszfiúkat? Vigyorogva tettem le a telefont, mert elfogyott az
akciópontom, és unalmamban a galériámban levő képeket kezdtem nézni. Idiótán
vigyorgok, David pedig WTF? fejjel néz rám, a következő képen megcsókol, a
harmadikon a hajamból bajszot csinál magának, a negyediken csücsörítünk a
kamerába, mint két bolond, az ötödiken pedig David ölében ülök, az én ölemben
meg Naomi, és mindhárman mosolygunk. Jó érzéssel töltött el, hogy a fiúval
ennyire egymásra találtunk, és egy kis családot alkottunk, amióta Naomi
elfogadott engem. Így nem gondolok annyit a szüleimre… akik nagyon hiányoznak.
Vajon most mit csinálhatnak? Mennyire hiányzom nekik? Az arcomon könnyek
folytak le, amiket gyorsan letöröltem. Nem! Erős vagyok! Ha itt hagytak, a
legkevesebb, hogy nem hiányoznak! Ez az! Gyorsan felöltöztem abba a ruhába, ami
minden lánynak ugyanez az osztályban, és ebben megyünk az osztályfőnökhöz.
Megkerestem előbb Katnisst, aztán vele együtt
mentem le az aulába, hogy elinduljunk az osztályfőnökhöz. A hideg miatt a
lányok inkább ugráltak az úton. Ben a kabátját Katnissre adta, amit
elmosolyodtam.
- Tessék. – mondta Elton, és rám terítette a dzsekijét.
- Köszönöm… nem fogsz fázni? – kérdeztem szöszit, aki megrázta a fejét.
- Idióta nők… - motyogta.
- Mi van?! – fortyantam fel.
- Miért nem hoztatok magatokkal dzsekit?
Hú, ez jogos kérdés. De már mindegy…
Az osztályfőnök, Mr Todd házához érve azon gondolkodtam, ki fog kopogni. Nos,
ezt Ben megoldotta, ugyanis berúgta az ajtót, és egy „csókolom, tanbá’!”
ordítással berohant. Nevetve követtük. Az osztályfőnök az asztalnál ült a
nappaliban, ami nagyon tágas volt, és a falon borok sorakoztak. Mindenhol. Nem
néztem szét alaposabban, csak azt vettem észre, hogy a felesége mogorván az asztal
másik oldalán ül, és ugyanígy körmöl valamit papírokra. Csak nem válópapír?
Elénekeltük a Forever Youngot Mr Toddnak, amit kicsit megkönnyezett. Ezután
jött a magánszámunk:
- Ó, kérem, Mrs Todd, figyeljen ránk egy kicsit,
El kell mondanunk magának most rögtön valamit!
Maga bizony szerelmet fogadott a férjének,
Meg bizalmat, és úgy, mint ő, hűséget!
Higgye hát el neki, hogy az a nő, kivel látta,
Nem egy buta szuka kutya, hanem a húga, látja?!
Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével minket,
Sok boldogságot az ifjú párnak… ez nem rímelt.
- Ó, Brendon! – ugrott fel a nő, és csókolgatni kezdte Mr Toddot. Visszafojtott
kuncogással néztük végig a jelenetet, mígnem a tanár intett, hogy elmehetünk.
Na, kösz… A Todd rezidenciából kilépve mindenki elindult egy irányba. Követtem
őket, hisz biztosan megünnepeljük, hogy az osztályfőnöktől nem vál el a
felesége. Egy kávézó-féleségbe mentünk be, és senki nem kért semmit.
- Ú… Cassie, úgy kell pisilni, bejössz velem? – kérdezte Katniss, én pedig
bólintottam. Bementünk a mosdóba, és a halk zenét hallgattam, míg Katniss bent
volt.
- Ú… ez lehet nagy lesz… á, addig ezt felveszed? – dobott ki egy zacskót a
WC-ből. Hogy hogy került hozzá, nem tudom… de varázslatos ruha volt benne.
- Kat, ez honnan van? Kimegyek! – mondtam, és ki akartam lépni a mosdó ajtaján,
de az be volt zárva.
- Nem lopott, nálam volt! Vedd már fel!
- Bezárult az ajtó! – mondtam, miközben a cipőmet hámoztam le magamról.
- Na, legalább van időd felvenni!
Magamra kaptam a ruhát, ami csodálatos volt. Vagyis, csodásan állt rajtam.
Szerintem. De semmi egoistaság…
A fülkéből Katniss egy kék, fodros miniruhában
jött ki.
- Ezt honnan szedted? – kérdeztem.
- Nálam volt. – válaszolta. Ja, tudhattam volna… Ez után Kat még arra is
megkért, hogy sminkeljem ki magam, és göndörítsem be a hajam alját. Hát jó, de
HOGY KERÜLT HOZZÁ SMINK ÉS HAJGÖNDÖRÍTŐ IS? Nem gond, furcsa iskola, furcsa
lények, ez nem furcsa…
Még fél órán keresztül nem tudtunk kimenni, mert be volt zárva a WC-ajtó.
Viszont aztán végre egy nagy rúgással kinyitottam, és egy konfettikkel,
tortával, az osztálytársaim és David szmokingos-miniruhás változatával, és egy
„Boldog 17-et, Cassie-Őrző!” felirattal találtam szembe magam.
- Köszönöm! – mondtam, és mindenkit sorban megöleltem. El is felejtettem, hogy
ma van a szülinapom! Mivel mindenki éhes volt, megettük a tortámat. 4 emeletes,
citrom-vanília-csoki-erdeigyümölcs torta volt, és azt hittem, elájulok tőle.
- Tetszik? – mosolygott David.
- Igen. – válaszoltam boldogan.
- Én csináltam.
- Tényleg? – képedtem el.
- Aha.
- Fúj – grimaszoltam, mire mindketten elnevettük magunkat. – Vicceltem, ez a
legfinomabb torta, amit valaha ettem.
- Akkor jót rendeltem. – vigyorgott.
- Nem is te csináltad?!
- De. Én csináltam…a rendelést.
Erre még jobban nevettünk, és összekentem tortával. Na, ebből az lett, hogy
később, a szobába érve, mindketten fehérneműben tejszínhabot fújtunk egymásra,
miközben folyamatosan nevettünk. Éppen háton feküdtem a földön, David pedig
rajtam, mikor megéreztem valami keményet… ott. És akkor esett le, hogy
FEHÉRNEMŰBEN vagyunk!
- Jól vagy?! – kérdezte ijedten David. Akkor, gondolom, most lettem
paradicsomvörös…
- Nekem ez nem megy… - kászálódtam ki a fiú alól.
- Mi? Ugye nem..? – kérdezte, mire megráztam a fejem.
- Nem, csak rosszul fogalmaztam. Úgy értem a szex… én… nagyon félek – hajtottam
le a fejem.
- Ó, egyem meg – húzott az ölébe David, és mivel még mindig állt neki,
összerezzentem.
- Ne haragudj – mondta, és inkább letett. – Kincsem, addig várok rád, ameddig
csak szeretnéd. Én itt leszek neked mindig, és nem foglak siettetni. Megígérem.
– adott egy puszit a számra.
- Zuhanyozzunk együtt. – vágtam rá.
- Mi?
- Sötétben. – tettem még hozzá. A fiúnak tetszett az ötlet, így bementünk a
sötét fürdőszobába, és levetkőztünk. Ezt már megbántam, nagyon-nagyon féltem,
de nem lehetett visszatekerni… Mikor beálltunk a zuhany alá, megéreztem David
mellkasát az enyémnek nyomódva. Megöleltem őt, és hamarosan éreztem is, hogy
valami a hasam aljának nyomódik.
- Ne haragudj – mondta David, én pedig zavartan megráztam a fejem, bár ezt nem
láthatta. Langyos vizet kezdtem engedni, és mikor vizet engedünk, egy pici
pötty elkezd kéken világítani. Nos, ez láthatóvá tette előttem (majdnem
teljesen) David tökéletes arcát, és a hasán levő kidolgozott izmokat egészen a…
A számba haraptam. Nagyon zavarban voltam, és nem tudtam, most mit csináljak.
Így… elfordultam. David közelebb jött hozzám, ügyelve rá, hogy AZ ne érjen
hozzám, és a vállamba puszilt.
- Ne félj, nem fogok veled csinálni semmit – suttogott. Visszafordultam, és
ködös tekintettel megcsókoltam. A fiú megfogta a combjaimat, és az ölébe
húzott, aztán a fenekemnél fogva tartott. A lábaimat a derekára kulcsoltam, és
hagytam, hogy a csókcsatánk eltartson hosszú percekig. Aztán, miután letett,
nem akartam még tovább kínozni, így gyorsan megfürödtünk, sötétben
megtörölköztünk, és visszamentünk a szobába. Én még mindig zavarban inkább csak
odabújtam Davidhez, mert hirtelen eszembe jutott, hogyha én láttam őt, akkor ő
is látott engem… Mintha a fiú csak kitalálta volna a gondolataimat, megszólalt:
- Minden egyes porcikád gyönyörű.
Mosolyogva magamhoz öleltem, és adtam egy puszit a szájára. Aztán elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése