22. Fejezet

Sziasztok!:) Szeretnélek titeket megkérni, hogy a fejezet elolvasása előtt/után olvassatok bele egy nagyoooon kedves ismerősöm blogjába:) (http://biusblogjaa.blogspot.hu/)
December elsejéig nem történt velünk semmi. Se otthon, sem az iskolában. De tényleg semmi. Jó, azért próbálom összegyűjteni a legérdekesebb dolgokat:

- egy napig nem voltam suliban, mert telezabáltam magam hamburgerrel, amit aztán kihánytam. Soha többé!

- Elton annyira jóban lett Katnissel és Bennel, hogy hárman egyszerre jöttek be hozzám.

- Naomi azt mondta, hogy én vagyok a világon a legcukibb lány, és olyan akar majd lenni, mint én. Bár ez lehet azért volt, mert vettem neki egy Barbie-babát.

- Elton és Ben kapott egy-egy intőt, mert azt próbálgatták a teremben, hogy hány asztalt tudnak átugrani. Ezt Elton szárnyakkal tette, Ben pedig vérfarkasként.

- összesen 20 rajzot csináltam ebben a 3 hétben.

- a karácsonyi díszlet kész, már csak fel kell állítani a színpadon. Nickkel szerencsére csak a színpadon kell csókolóznom. Nem azért, mert nagyon csúnya, nem undorodom én tőle…csak sokkal jobb lenne, ha David lenne a helyében.

- Katniss elutazott pár napra Spanyolországba, valami rokona esküvőjére. Koszorúslány volt, rózsaszín, fodros ruha volt rajta. Nekem tetszett, a fiúknak nem, Ben pedig csak le akarta cibálni róla.

- Megtanultam kezelni az időjárást. 

- David azt mondta, hogy el fog venni feleségül.

- Naomi azt mondta, hogy látta, amint az apukája pukizik egyet, aztán szaglászik. Nos, közérdekű közlemény, nem tudom, miért írtam ide, csak…vicces volt.

- Davidnek egy kikötése volt: a mézesheteket Spanyolországban akarja tölteni. Mikor ezt mondta, kicsit megkedveltem a spanyol nyelvet.

- A hétvégéket, amikor már nem lehettük Naominál, Odaát-nézéssel töltöttük, és meg kell mondjam, imádom azt a sorozatot. 

- Amikor éppen zúgott a fejem a 6 órás filmmaratontól, Csábításból jeleseztünk. Két kedvenc.

- Egy bolond lány osztálytársam bejelentette, hogyha szülni fog, azt fogja hörögni, hogy OH MY GOD, mert imádja az Asking Alexandriát.

- Amikor Naomi és David kettesben játszottak, vagy míg vártam, hogy a sütik megsüljenek, Leiner Laura Bábelét olvastam. Azóta van, hogy néha Davidet Szaszának hívom, de már fel sem veszi. Bármit, csak a Davet ne. 

Nos, ez mind szép és jó dolog, de nem jelenti azt, hogy nem untam meg az egész életemet. A mai nap viszont egészen feldobott. Az iskolába érve beültem a terembe még Daviddel, és vártuk a nyolcórai csengőt. Ezután a fiú elment, de nálunk nem kezdődött meg a spanyol óra. Már megint nem? Hát meg vagyok én áldva? Ja, igen. Ezen elnevettem magamban, amíg Elton meg nem kérdezte, hogy jól vagyok-e. Hirtelen az osztályfőnökünk nyitott be.

- Osztálygyűlés! – válaszolta komolyan. Mi szépen, rendezett sorokban, kézenfogva (komolyan!) kisétáltunk az aulába, és vártuk, hogy az igazgatónő beszédbe kezdjen, de közben megnéztem, hogy már megint milyen jól öltözött fel.

- Gyerekek, mivel december elseje van, bizonyára a felsősök már tudják, miről fogok beszélni. 

Körülöttünk mindenki halk susogásba kezdett.

- Én szeretném elmondani! – zengett az igazgatónő hangja, mire csend lett. – Gyerekek, idén is 10 napos sítábor van elrendelve minden egyes tanulónak! 

Erre mindenki ordítozott, és örömükben ugráltak, meg minden. Mikor az igazgató rám nézett egy pillanatra, kérdőn mutattam magamra, és bólintott. Ez az! Ez azt jelenti, én is beletartozok a ’minden egyes tanulóba’. Mikor elcsendesedtünk, szó volt még a karácsonyi műsorról, és arról, hogy szavazást indítanak, mi legyen a karácsonyi bál ajándékozásának menete, és témája. A karácsonyi bál egy nappal a karácsonyi műsor előtt lesz. Bár általában ezek utána szoktak lenni, nem lepődtem meg. Sőt, jól is jött…de ez egy későbbi történet, amiről bár ne kellene majd mesélnem.

Szóval, visszatérve december elsejéhez, bementünk a termünkbe, ahol kiosztották a papírokat a sítáborról. A spanyolból már alig maradt, ezért inkább elbeszélgettük. Aztán következett egy matek óra, majd egy ének. A tanár már karácsonyi hangulatban volt, szóval egész órán ment teljes gőzzel a Jingle Bells. Kiérve úgy éreztem, elhányom magam ettől a számtól. Sajnos a következő infó és osztályfőnöki elmaradt, mivel egy órás biológia-előadást tartottak nekünk a drogok káros hatásairól. A végén mégsem bántam meg, mert elég érdekes volt. Nem csak az a sima powerpoint-cucc, vittek bele életet is, és tele volt poénnal, szétnevettük rajta magunkat. Például, nekikezdett Sheilah egyik osztálytársa:

- Ha drogozol, az a zsírszövetekben is megmarad, akár még 10 évig is. Gondolj bele! A kisfiadat tolod biciklin, a mozgás következtében a véredbe kerül a drog,  megint bekábulsz, és ilyen leszel: (itt megállt egy helyben, úgy csinált, mintha elengedett volna egy biciklit, és mintha az után nézne folyamatosan egy idióta vigyorral, majd beszélni kezdett: )

- Az ott a kisfiam. De szépen megy! Jé, ott jön egy kamion! Vajon elüti? Hm, elütötte… (hatásszünet)… de szépen süt a nap!

Jó, ez nem volt vicces. Tényleg. Mégis szétnevettük rajta magunkat. Aztán feldobódva mentem a koliba, hogy végre láthatom Davidet. Már vártam, hogy elmondhassam neki a sítáborról tudottakat. Jó lesz végre egy egész hetet együtt tölteni, ami nem tanulással fog telni, hanem sok-sok nevetéssel. És hóval. Szeretem a havat. Hó. Nyami.

Ezekkel a filozofikus gondolatokkal rontottam be a szobába, ahol David már várt. Kezembe kaptam a papírt, és hangosan felolvastam.

- Sítábor december 5-től december 15-ig, az iskola támogatásából. Az oda-vissza út összesen 30 óra, így szükségesek az alábbiak: egy napi hideg élelem, meleg ruhák, még több meleg ruha, és amit magukkal kívánnak még hozni. A csapatokat szervezzék meg, ugyanis a szobák négy ágyasak, és…

- Cassie!

- Mi az? – kérdeztem.

- Már huszadjára szólok. Ha elmennék 10 napra, ki vigyázna Naomira?

Ó, ez eszembe se jutott. Tényleg, nem lehet, itt kell maradnunk Naomival. Ne csak magadra gondolj, Cassie! Bár… ha 5 napig egyedül van, mi az a plusz 5 nap? Hétvégén is tudnak rá vigyázni, miért az én szórakozásomnak kellene emiatt elmaradni? De most miről is beszélek? Naomi a szerelmem húga, és olyan, mintha az én kishúgom is lenne! Itt maradok vele! Vagy…vigyük őt is? Nem, szó sem lehet róla… nos, akkor maradunk.

Csalódottan huppantam le David mellé, és nekiálltam újból Csábításból jelesezni, mert az mindig felvidít. Kivéve most.

- Nataniel még mindig meg van sértődve, amiért Dakotával mentem tájfutni, nem vele!

- De… te Lysanderrel mentél, nem?

- David, David, David. 8 karakterem van, hogy mindenkivel randizhassak! – fakadtam ki.

- Ó, értem. Bizonyára mindnek értelmes nevet találtál. 

- Miért számít a név? Jó, persze, nem ilyen Kika, meg Tesco, meg Lidl nevük van…

- Bocsi, de… miért pont boltokat soroltál fel?

- Mert éhes vagyok.

- De a Kika nem is…

- DE A TESCO ÉS A LIDL IGEN! – kiabáltam. David úgy nézett rám, mint egy őrültre.

- Tegnap este megjött. – mondtam ki a dolog okát 5 perccel később.

- Micsoda?! Egy robbanó bomba mellett ülök, és nem is tudom?! – kiabált David, aztán kirohant a szobából. Nem értettem, miért megy el. Talán már nem szeret? Lehet megcsalt. Lehet, visszamegy Sheilahoz. Lehet, elköltözik Naomival, engem itt hagy meghalni, és amelyik babát Naomi tőlem kapta, azt elégeti. Lehet, hogy már nem is akar velem lenni, mert hisztis vagyok, csúnya, egy deszka, nem vagyok jó az ágyban, sápadt vagyok, utálja a vörös hajat és a kék szemet, és…

David arra jött vissza a kezében egy zacskó finomsággal és egy új szivecskés párnával, hogy az ágyon fekve ütögetem a párnákat, zokogok, és azt ordítom, hogy „MIÉRT?!”.

- Kicsim…hoztam kaját. – próbálkozott a fiú a lehetetlennel. Neki mégis ment. És hogy miért? Mert tökéletes! Csillogó szemekkel ültem fel, és a forrócsokit kezdtem fújni, ami a kezében volt, aztán mohón inni kezdtem.

- Egy Isten vagy. – mondtam, mikor már a gyrost ettem. Nyami, gyros! A fiú csak elmosolyodott, és ezután olyat mondott, hogy úgy éreztem, megérdemli a „Világ legeslegtökéletesebb barátja” címet. Ugyanis megkérdezte, hogy szeretnék-e egy Barbie-mesét megnézni. Szerencséjére azt nem akartam, viszont feldobta, hogy Barbie-mese helyett a Pretty Little Liars részeit néztük. Vagyis, hármat. Nem voltam gonosz, elég volt nekem a 2 óra folyamatos filmezés. Mikor már esteledett, elmentem fürdeni, aztán pedig David is. Morogtam, mert nem akartam, hogy a fiú nélkülem fürödjön. Át akartam ölelni, megcsókolni, és egy hatalmasat szeretkezni vele. És hirtelen nagyon kanos lettem. Vagy…szukás. Mi van akkor, ha nő vagy? Akkor te is kanos vagy, vagy te szukás? Van egyáltalán ilyen? Mindegy. Leküzdtem magamban a vágyaimat, mert nem akartam, hogy ilyen gusztustalanságban legyen része Davidnek. De ez lényegtelen, beszéljünk kicsit normálisabb dolgokról. Szóval hamarosan David jött ki a fürdőszobából, és telefonált.

- Jó, oké, köszi, kedves vagy. Biztos? Jó, jó, köszi. Puszi, szia, én is szeretlek. Szia.

Mire felém nézett, már könnyeztem. Előttem mondta azt valakinek, hogy szereti. És hallottam, HALLOTTAM, hogy női hang szólt a telefonba. HALLOTTAM!

- Az unokanővéremmel beszéltem, butus – simogatta meg David az arcomat.

- Miről? – töröltem le a könnyeimet.

- Vigyáz Naomira.

- Miért? – kérdeztem. Hirtelen nem esett le, miért kell rá vigyázni.

- Hogy mehessünk sítáborba.

- Vííí! Köszi! – csókoltam meg Davidet, aki mosolyogva csókolt vissza. Végre jó kedvvel tudtam elaludni.