- Anya, anya! Elkésünk! A felvételi most kezdődik, és még két órára vagyunk! – idegeskedtem. De volt okom rá, nem?
- Ne aggódj! Mivel messze lakunk, más az időpontunk.
- De én erről nem tudtam – értetlenkedtem.
Nem válaszoltak anyáék, szóval a fülembe dugtam a headsetet, és elkezdtem hallgatni egy Evanescence számot.
- Gooooing undeeeer… - énekeltem hangosan, mire anyuék összenéztek, én pedig abbahagytam az éneklést, és inkább az ablakon bámultam ki. Mire az iskolához értünk, már mindenem elzsibbadt, így majdnem pofára estem, mikor kiléptem a kocsiból. Az iskolaépület elég régi volt, és nagy. Nagyon izgultam, mikor beléptem, és megkerestem a termet, ahol felvételiznem kell. Körülbelül harminc perce álltunk kint, mikor egy nő kijött, szétnézett, és megakadt rajtam a szeme.
- Mi lesz már? Gyere!
Félve beléptem a terembe, ahol hirtelen három kíváncsi szempár meredt rám. Zavartan lesütöttem a szemem, és követtem a nőt, aki elsorolta a feladataimat, és leültetett egy asztalhoz. Az első az volt, hogy a 3 kérdésre válaszoljak. Könnyű kérdések voltak, mind a háromra tudtam a választ, és leírtam a lapra. Mivel ezt is szóban fogják kérdezni, a többit is átnéztem, aztán az utolsón elképedtem. 30 percem volt arra, hogy valamit szépen lerajzoljak. Uramisten! Eszeveszett rajzolásba kezdtem, megint egy arcot rajzoltam. Mikor az utolsó is végzett, kimentem a rajzommal a felvételiztető tanárokhoz.
- Neve? – kérdezte az egyik rágózva és rám sem nézve.
- Öhm… Cassie Collins.
- Faja?
Nem igazán értettem a kérdést… mi az, hogy faja?
- Öhm, elnézést?
- Faja?
- Nő…
- Ne hülyéskedjen már! Úgy értem, vámpír, vérfarkas…
- Ember! – vágtam rá. Ennek meg mi baja van?
A nő egy pillanatra felnézett, és elkérte a rajzomat, amit gyorsan oda is adtam.
- Ön csak
arcokat tud rajzolni?
- Azt hiszem, nem… - habogtam. Még egy ilyen flegmaság, és bekeményítek!
- Akkor legközelebb nem akarok ilyet látni.
- Megteszek minden tőlem telhetőt – morogtam, mire elvigyorodott.
- Na, akkor, vágjunk bele! Miért választottad ezt az iskolát?
- Mert anyáék azt mondták, muszáj idejönnöm, és mivel pár éve fellendült apám vállalkozása, ideköltözöm majd.
Erre a felvételiztetőm ledermedt. Vajon miért? Aznap még nem tudtam meg. Hirtelen kedves stílusba váltott, mosolygott, és olyan volt, mint aki sajnál engem. O-ó! Talán elszúrtam a felvételit ezzel a mondattal? Miért nem dicsértem az iskolát? Miért?!
Miután énekeltem, és a színjátékot is elpróbáltuk, kimentem, és azt mondtam anyáéknak, hogy úgy gondolom, meglesz ez, mire elmosolyodtak. Azt mondták, egy hétig itt leszünk, New Yorkban, mivel a felvételi lapokért már egy hét múlva menni kell. Ö… én úgy tudtam, azt sokkal később kapja meg egy ember, és küldik… most mi van? Mindegy, anyáékra hagytam. Ebben a gimnáziumban volt valami… furcsa, ezért beletörődtem mindenbe, ami eltért a szokásostól. De vajon jó lesz nekem, hogyha én is eltérek a szokásostól? Egy szép hotelben szálltunk meg, és nagyon örültem, mert az én szobám külön volt az anyáékétól, és azt kell róluk tudni, hogy nagyon hangosan horkolnak, és nem szeretik hallgatni, ha énekelek, én viszont imádok énekelni. Az egész hetet itt töltöttem, és a hétvégén örömmel olvastam a levelet, amiben az állt, hogy felvettek!
~ David szemszöge ~
Miután, mint minden egyes évben, a mű-felvételiző embereket kiszórták, következett a szörnyek eredményeinek összesítése. Kiválasztották a legtehetségesebb 12-t, és még hozzáadták azt az egyetlen embert, aki ebben az évben az őrző szerepét tölti be. Sajnáltam ezeket az embereket, hisz egy évig félelemben kellett élniük, ha épp túlélték. Sheilah, a barátnőm is ilyen ember, de ő átvészelte ezt, és most végzős. Már a közös jövőnket terveztük, ki akartam lépni az őrző-védő posztból, de nem tehettem, mert pont ebben az évben hívtak be. A lányt Cassienek hívták, és mivel őt a szülei nem avatták be a dolgokba, önző módon vártam, hogy elmondhassam neki az igazságot, amivel összetörhetem a szívét. Ne csak én szenvedjek már, ráfér a kislányra is! Mert az – bizonyára egy szaros kislány, aki nem tudja, mi, és hogyan, én pedig ideggörcsöt fogok kapni a nyávogásától. Kifogtam már pár ilyet, mikor az előző védő miatt be kellett ugranom, megkaptam az őrzőjét, aki mindig csak csacsogott, és nyávogott. Szinte örültem, mikor megölték őt. Na, de nyugodjon békében, nemes célért cselekedett. De bár máris vége lenne ennek az évnek, és elköltözhetnék Sheilahval!
~ Cassie szemszöge ~
Mikor megkaptam a felvételi levelet, azt írták, hogy be is költözhetek a koliba már másnap. Na, erre fogtuk magunkat anyuval, gyorsan hazamentünk, összepakoltuk a cuccaimat, visszamentünk New Yorkba, vettünk rengeteg új ruhát, aztán bementünk a koliba. Egy nő kedvesen körbevezetett minket. Kiderült, hogy mindenkinek saját szobája és fürdőszobája van. Elképedtem, mikor megláttam az enyémet.
Miután mindent megcsodáltunk, kikísértem
anyuékat a kocsihoz. Miután beültek, apa lehúzta az ablakot.
- Kicsim, valami fontosat kell mondanunk. Mi most elköltözünk innen… a lehető
legmesszebbre tőled. Egy egész évre. Aztán visszajövünk, megígérjük… csak addig ne
halj meg, rendben?
- Micsoda? Anya, apa, miről beszéltek? Mi történik?
De ők csak elhajtottak, én rohantam a kocsi után, de hiába… anyáék itt hagytak
engem, egy idegen városban, tele idegenekkel, és még csak nem is beszélhetek
velük egy évig? Én nem akarom ezt! Mi folyik itt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése