~ Cassie szemszöge ~
Davidet otthagyva berohantam az irodába. Az igazgatónő összerezzent, Hold Úr
pedig kíváncsian vizslatott. Könnyes arccal kiáltozni kezdtem.
- NE! Kérem, ne kelljen Davidnek itt hagynia! A húga élete forgott kockán, és
nem tudhatta, hogy pont most törnek be, erről nem is kellett volna tudniuk! Az
én hibám, hogy Katnissnél voltam, és nem a védett szobában! Én… ha Davidnek el
kell mennie, elmenekülök. Életemben először fontos nekem valaki, őt ne vegyék
el, mint a szüleimet! Nem akarom! Kérem… - zokogtam, és térdre estem.
- Sajnálom, de… - kezdte az igazgató, de félbeszakította egy halk kuncogás. Majd
egy nagy nevetés. Felnéztem, és Hold Úr nevetett önfeledten. Ideges lettem. Mit
kell ezen nevetni?! Annyira vicces?!
Kezdtem egyre idegbetegebb lenni, és a kezem is ökölbe szorult.
- Állj fel, lányom. – mondta komolyan Hold Úr, mire engedelmesen felálltam, és
megtöröltem könnytől maszatos arcomat. Ő pedig folytatta:
- Nagy bátorságra és kitartásra vall előbbi cselekedeted. Büszke vagyok rád,
Őrző. És, őszintén bevallom, legalább egy ilyen kitartó lelki csatára
számítottam. Régóta vagyok a szakmában, lányom, bevallom neked. Az igazgatónő
kevésbé – erre az említett személy kérdőn nézett Hold Úr felé -, így ő nem is
láthatja körülöttetek ezt a mágikus kapcsolatot. Ti biza egymásnak vagytok ám
teremtve, ami nem kevesebbet jelent, mint hogy ki sem bírnátok ezt az elszakítást.
Nem fogunk titeket elválasztani, vala.
- Tessék? De David megszegte a szabályokat! Nincs vele különösebb problémám,
legjobb a szakmában, de ezt senkinek nem lehet! – vágott közbe az igazgató.
- AZT A HÉT MEG A NYÓCCÁZÁT! – dörmögött Hold Úr. – HÁT HOGY A MANÓBA NEM ÉRTI
MEG, MAGA NŐSZEMÉLY, HOGY ŐK EGYMÁSNAK VANNAK TEREMTVE?!
- De… de…
- A TERINGETTÉT NEKI, ASSZNONYOM! HÁT MAGA HOGY A MÉNKŰBE ILYEN LASSACSKÁN
FOGJA FEL EZTET?!
- Értem, uram, sajnálom! A fiú marad. Mehetsz. – nézett rám kissé dühösen.
- Nagyon köszönöm! – néztem rájuk, majd kirohantam, és egyből David ölébe
ugrottam. Ő a derekamnál fogva tartott, én pedig a nyakába kapaszkodtam, és
megcsókoltam. Annyira boldog voltam, hogy arra nincsenek szavak.
- David, jöjjön be! – hallottam az igazgatónő hangját, mire elengedtem a fiút.
- Katnissnél leszek. – mondtam, és míg ő belépett az irodába, én fogtam a
barátnőmet, és elkísértem a szobáiba.
- Annyira sajnálom… - mondtam, miközben Kat sebeiről mostam le a rászáradt
vért.
- Hé, semmi baj! Nem ti tehettek róla, nem haragszom. – mosolygott.
- Te vagy a világon a legjobb… - sóhajtottam megkönnyebbülten. Hirtelen Ben
rontott be.
- KICSIM! Jól vagy? – ugrott rá Katnissre, én pedig csak néztem. Ők együtt
vannak? De jó!
- Most meghalok – motyogta, mire Ben leszállt róla.
- Mi történt? – kérdezte kíváncsian, mire Katnisszel összenéztünk.
Töviről-hegyire elmeséltük neki a történteket, amit Ben figyelmesen hallgatott.
Még órán sem figyelt ennyire, mondjuk tény, hogy ez érdekesebb, mint a többi.
Egyébként Ben vérfarkas, mint Katniss, de ez nem tudom, miért is jött ide.
- MEGÖLÖM DAVIDET! – ugrott fel, mikor végighallgatta a történetet.
- Nem, hozzá senki sem nyúl! – vágtam rá.
- Jó. – törődött bele egyből Ben, és Katnisszel beszélt tovább. Hirtelen
benyitott David.
- Megöllek! – rohant felé Ben.
- Nem. – mondtam Kattel kórusban.
- Oké. – mondta, és megint visszaült Katnisshez. Otthagytam őket, és
visszasétáltam a szobámba Daviddel.
- Mit mondott az igazgatónő? – kérdeztem, miközben a számat harapdáltam.
- Ledarálta, hogy mik a szabályok. De… - kezdte, és lehajtotta a fejét. – Ne
harapdáld a szád.
- Miért ne? – kérdeztem.
- Öhm… felizgat.
- Bocsi. – mondtam, de az ijedtségtől nem csak elpirultam, be is rekedtem.
David sötét szemekkel rám nézett, mintha fel akarna falni. Lassan közelebb
lépett hozzám, én pedig megcsókoltam. Ő felbátorodva megfogta a fenekem, és az
ölébe kapott. Lábaimat összekulcsoltam a dereka körül, és hagytam, hogy a
falnak nyomjon, miközben le nem vette a száját az enyémről. Hamarosan viszont rájöttem,
hogy lehet, ő többet akar, így elrohantam fürdeni. A meleg víz megnyugtatott,
és kiérve már nem is voltam ideges. Befeküdtem David mellé az ágyba, és
szorosan hozzábújtam.
- Álmos vagy? – kérdezte, mire bólintottam. Kikapcsolta TV-t, amit eddig nézett, és kényelembe
helyezte magát.
- Többé ne hagyj el – motyogtam neki.
- Ígérem. – suttogta, és megcsókolt.
~ David szemszöge ~
Nem tudtam aludni a boldogságtól. Cassie annyira szeret engem, hogy képes volt
az igazgatónővel és Hold Úrral szembeszállni! Annyira büszke voltam rá. A
szobában fülledt meleg volt, a lány egy mozdulattal hátat fordított nekem, és
lecsúszott a fenekéről a takaró. Annyira erősen a számba haraptam, hogy
megéreztem a vér ízét. Odalent valami merevedni kezdett, én pedig a hajamat téptem,
mert nem tudtam, mit tegyek. De inkább ez, minthogy soha többé ne lássam… még
jó, hogy hamarabb visszajöttem.
Nos, ezek a gondolatok nem terelték el a figyelmem a formás, kerek fenékről,
amit körülbelül negyed órája csodáltam. Simogassam meg? A kezemet felé
indítottam, de mielőtt hozzáértem volna, elhúztam a kezem. Nem. Emlékszem, mi
volt, amikor dühös voltam rá, és benyúltam a bugyijába. Bár nekem csodás érzés
volt, sosem felejtem el azt a rémült szempárt… Ezért inkább a kezeimmel
átöleltem magam. Na… de pasiból vagyok. A lány fenekét nézve azon gondolkodtam,
miket csinálnánk együtt és…
Szerintem életemben először most pirultam el. Lassan néztem le boxeremre, ami
nedves volt. Elélveztem. Itt, és most. Nem hiszem el, hogy ez a csaj ennyire
megőrjít! Zavarban, és gyorsan átöltöztem. Miközben az ágyra másztam vissza,
Cassie motyogni kezdett.
- Ne… David nem hagy el… szeret…
És ez így is volt.
~ Dimitri szemszöge ~
Minden hű katonámat megölték, egyesével merültek feledésbe, és most vérben
úszva fekszenek egy vérfarkas szobájában. És hogy ez miért nem bosszant engem?
Mert nem bosszant. Az a helyzet, hogy a hű szolgáim feláldozták életüket azért,
hogy megtudjam, az Őrzőnek, akit véletlenszerűen megpróbáltunk becserkészni,
haja világított a sötétben, mint Nap az égen, s ez bizonyossá tette számomra,
hogy ez a vörös lány nem más, mint az Első. Szóval már nincs más dolgom, mint
várni, hogy alkalmam jusson egy újabb támadásra. És ebben egy démont fogok
alkalmazni, aki a csoport közé vegyül, és elhozza nekem a lányt.
- Ez annyira könnyen ment! – csaptam a saját tenyerembe, és vidáman tértem
vissza otthonomba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése