20. Fejezet

Figyelem! A szaggatott vonal után 18+ rész következik!

~ David szemszöge ~

Úgy éreztem, mintha órák teltek volna el az óta, hogy sóhajtottam egyet a legutolsó mondatom óta.
- Nos… - kezdtem, - elgondolkodtam azon, amit mondtál.
Cassie erre felsóhajtott. Biztos félt, hogy mit mondok, de sejtettem, hogy meg fog lepődni azon, amit mondani fogok. De hogy ilyet mond, azt nem is sejtettem. Na, előtekertem. Szóval, ott tartottam, hogy végre elkezdtem beszélni.
- Amikor megtudtam, hogy a védőd leszek, kiakadtam. Éppen a közös jövőmet terveztem Sheilahval, bár nem tudom, miért, mikor nem is illettünk össze. De már beszerezted az első mínusz pontot. Úgy gondoltam, egy nyávogós, buta liba vagy. Mikor bejöttem a szobádba, legelőször sírni láttalak. Második mínusz pont, mert nyávogósnak néztelek, és hülyének, miközben magyaráztam az őrző-dolgot. Viszont mikor este befeküdtél mellém, elbódított az illatod. Nagyon finom – mosolyogtam. Tényleg finom illata volt. – De nem törődtem veled, a gondolataim Sheilah körül forogtak, és nem tudom, miért, mikor már akkor is tudtam, hogy nem ő az igazi, sőt, még azt is sejtettem, hogy te leszel az. Mikor azt álmodtad, hogy megerőszakoltalak, aztán durván a bugyidba nyúltam, tudtam, hogy félsz tőlem, és emiatt gyűlöltem magam. Fogalmam sincs, miért csináltam, de ha visszatekerhetném… soha, sosem okoznék neked fájdalmat.
Cassie gyönyörű arcán egy könnycsepp folyt végig. Letöröltem, és folytattam.
- Mikor vége lett Sheilahval, akkor néztem először végig rajtad, miközben aludtál. Jó, ez egy kicsit perverzen hangzik, de na. És egyből rabul ejtettél. Nem hiszem el, hogy valaki ennyire csodálatos tud lenni. A hangod, az arcod, a szemeid, a szád, a porcelán bőröd, a törékeny tested, a hajad, a forró csókjaid, a puha kezed… mindent imádok benned.
A könnyei már gyorsabban és gyorsabban folytak, de én folytattam.
- Mikor összejöttünk, én voltam a világ legboldogabb embere, de nem mertem mutatni, mert Sheilah és köztem nem voltak érzelmek, és ehhez voltam hozzászokva. A szürkeséghez. És a húgom állapota is aggasztott. Apának azért nem mutattalak be, amnéziás, és ez olyan… rossz nekem. Az egyetlen, akire emlékszik, az a húgom. Mikor kitaláltad, mi a baja Naominak, és meggyógyították, az örömtől még inkább beléd szerettem, már ha ez lehetséges… mikor megláttam, hogy a zombik itt vannak, azt hittem, megőrülök, és olyan durván kaszaboltam szét mindenkit, hogy büszke lennél rám. Mikor ki akartak rúgni, egy világ tört össze bennem, mert már nem tudom nélküled elképzelni az életem. És ahogy Hold Úrral beszéltél… senki nem merte volna. De kiálltál mellettem, nekem pedig fogalmam sem volt, hogy lehettem ennyire szerencsés, hogy ilyen lányt kaptam. Tudom, hogy Sheilaht példaképnek tekinted, de tudod mi ő hozzád képest? Semmi! Egy üres valami, de te… amikor azt mondtad, zuhanyozzunk együtt, nagyon megijedtem, nem tudtam, hogy fogjam vissza magam. Annyira gyönyörű voltál… nem tudtam betelni a látvánnyal – a számba haraptam. – A selymes bőröd, az érintésed… mindened… próbáltam úgy nyúlni hozzád, hogy érezd, vigyázok rád, bár nem tudom, hogy ez hogy sikerült. De mikor azt mondtad, úgy érzed, nem szeretlek, ezt muszáj volt bebizonyítanom. Mert nem akarlak elveszíteni, soha többé. Kicsit hosszú lett… - nevettem fel zavaromban, de Cassie csak rám nézve mosolygott és közben megállás nélkül folytak a könnyei. Hirtelen magához húzott, és megcsókolt. A csókunk hosszú volt és szenvedélyes, nem tudtunk betelni a másikkal. Mikor kellőképpen lenyugodtak a kedélyek, Cassie a szemembe nézett, és azt mondta:

~ Cassie szemszöge ~

- Szeretkezni akarok veled. – néztem komolyan David szemébe. Nos, szerintem akkor sem döbbent volna le jobban, ha azt mondom, Sheilah a nővérem, Pamela a húgom, és nem is ember vagyok, hanem egy ogre. Zavaromban a számba haraptam.
- Biztos vagy benne? – kérdezte David mélyen a szemembe nézve.
- Biztos. – bólintottam, mire a fiú megcsókolt. Óvatosan, és gyengéden.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Hátradöntött az ágyon, és apró csókokkal halmozott el. A számról áttért a nyakamra, aztán a vállamra. Nehezen vettem a levegőt, és éreztem a lepkéimet csapkodni. David levette a felsőmet, és a melltartómat, ezzel teljesen fedetlenül hagyva a felsőtestem. Ösztönösen magam elé kaptam a kezeimet, amiket David lassan lefejtett rólam. Hamarosan ő is levetkőzött.  Mikor teljesen meztelenül feküdt mellettem, olyan erősen a számba haraptam, hogy megéreztem a vér ízét.
- Nagyon fogok vigyázni – suttogott. Hirtelen szúró fájdalmat éreztem, mire erősen a karjába martam, ő pedig megállt. Ez a fájdalom még fokozódott addig, amíg könnyek nem kezdtek folyni a szememből. David egyből abbahagyott mindent, és aggódó tekintettel vizslatott.
- Nagyon fáj? – kérdezte.
- Nem, folytassuk. – válaszoltam határozottan. Mikor a számat halk sóhajok hagyták el, a fiú gyorsított, és ezzel a lélegzetvételeink is felgyorsultak. A kezemet a hátán tartottam, és néha meg-megkarmoltam, közben pedig szenvedélyes csókcsatába kezdtünk. Nem túl sokkal később olyan jó érzés kerített hatalmába, hogy már szinte fájt.
- David… én… szerintem… - nyögtem pár lökés között.
- Én… is… - válaszolta ugyanilyen technikával. Nemsokára testünk megfeszült a gyönyörtől, és úgy kapaszkodtunk egymásba, mintha bárki is el akarna minket szakítani egymástól. Csodálatos érzés volt, nem is tudom, hogy bírta e nélkül David.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Pár perccel később pihegve feküdtünk egymás karjaiban.
- Nagyon fájt? – kérdezte a fiú.
- Nem, csodálatos volt. – válaszoltam boldogan. – És én… nagyon rossz voltam? – haraptam a számba.
- Varázslatos voltál – sóhajtott David, és úgy mosolygott, hogy tudtam, visszagondolt az előző percekre. Szorosan hozzábújtam, és adtam egy puszit a mellkasára.
- Szeretlek – suttogtam.
- Én is szeretlek. – válaszolta a fiú, mielőtt elnyomott volna minket az álom.