9. Fejezet

Arra keltem, hogy David a fülembe szuszog. Nagyon megijedtem. Ő ilyenkor már ébren szokott lenni, és sosincs ilyen közel, és…
Gyorsan kimásztam az ágyból, mire David is felkapta a fejét.
- Mi? Reggel van? – ugrott fel.
- Aha – motyogtam, mert nem tudtam elképzelni, hogy kábán hogy nézhet ki valaki ilyen jól. Az ilyen gondolatok elől a fürdőbe menekültem, ahol fogmosás, arcmosás, sminkelés és fésülködés után felöltöztem.

David elkísért a suliba, és egy öleléssel elvált tőlem. Zavartan léptem be a terembe, és leültem a helyemre.

- Dúl a láv? – hallottam meg Elton hangját magam mögött. Gúnyos volt.

- Nem!  - vágtam rá, és hátrafordultam. – Neked mi bajod van?

- Tetszel. – vágta rá a szőke fiú.

- Micsoda? – néztem a barátomra, és 100%, hogy elpirultam. Ezt biztos Elton is észrevette, mert elvigyorodott.

- Vicceltem, csak ezt megérdemelted, mert nem kerestél egész hétvégén.

- Jaj, ne haragudj – nevettem el magam, aztán előre fordultam, mert irodalomóra következett. 

- Kiosztom a dolgozatokat gyerekek! Lett egypár rossz. Akkor is tanulni kell, ha felnőttek vagyunk! Kultúra! Elton Rich, 3. Cassie Collins, 5, ügyes! Leila Thai, 4. Ben Road, 2. Tanuljon! Katniss Black, 1. Szégyen… Uriel Lake, 4…

Az óra a diktálással és egy kis tanulással telt. A következő óránk tesi volt. Ne! 

- A mai órán kosárlabdázni fogunk!

Nos, Elton csapata nyert, de ez nem lepett meg, mivel már láttam, milyen jól játszik. Viszont engem fejbekapott a ladba, így Elton elvitt a gyengélkedőre, de vissza kellett mennie egyből órára. Arra viszont még visszanézett, hogy vigyorogva beszólhasson.

- Béna.

Mikor vége lett az órának, elindultunk duplaspanyolra. Kiderült, hogy az alapoktól kezdtük tanulni, és nem is rossz nyelv. Mondjuk, még mindig csak azt tudom, hogy Buenos Aires, de a tanár már ennek is örül. Órák után elmentem ebédelni, de Pamela és Sheilah állta utamat. Ne… Sheilah nem figyelt rám, barátnőjével ellentétben.

- Sheilah miattad szakított Daviddel! Mindent tönkreteszel! Borzasztó vagy! Lehet jövőre kitépem majd a szívedet! Mit szólsz? Tönkrevágni egy két éves kapcsolatot…

- Pam. –szólt rá nyugodtam Sheilah a barátnőjére, aki egyből a fekete hajó lány felé fordult, és elsétált vele.

- Szerintem ne hallgass rá… - hallottam egy kissé félénk hangot a hátam mögött. Hátrafordultam, és ránéztem az egyik osztálytársamra, Katnissre.

- Köszi – mosolyogtam rá zavartan. – Nem eszünk együtt?

Mosolyogva bólintott, és leültünk ebédelni.

- Te mi vagy? – érdeklődtem.

- Vérfarkas.

- És, hogy megy a… leszokás?

- A gyilkolásról? Elég nehezen. De minden szerdán 2 órát foglalkozunk ezzel. Azt hiszem, lassan, de biztosan menni fog – mosolyodott el. –És neked, milyen az őrzőség?

- Egyelőre nyugis. Remélem, így is marad. – válaszoltam én is mosolyogva.

- Hányadik vagy? – kérdezte Katniss.

- Nem mondhatom el.

- Igaz, bocsi. 

- Tudom, hogy nem ide való kérdés, de hogyhogy az irodalmad 1-es lett?

- Fúú, ne is mondd. Egyszerűen nem vagyok képes megtanulni. Mindig keverem az életrajzokat – nevetett, és a végén én is. Annyira jól éreztem magam az új barátnőmmel, hogy elmentünk sétálni. Végigjártunk egy gyönyörű parkot, és mivel majdnem leszakadt a lábam, hazamentünk. A koliban elváltunk, és kiderült, hogy egy folyosón van a szobánk, nem is messze egymástól. A szobámba érve gyorsan lezuhanyoztam, és mikor kimentem, David már az ágyon fekve várt. TV-t nézett, amiben valami sorozat ment, épp két pasas beszélgetett.

- Új alku. Te nem kapsz semmit.

- Nem tudtam nem észrevenni, hogy kicsit egyoldalú lett az elosztás… 

- Mit nézel? – feküdtem be David mellé.

- Semmit – válaszolt, és kinyomta a TV-t. – Most már.

- Miért nem nézed? – kérdeztem.

- Mert beszélgetni akarok veled. – nézett rám komolyan.

- Miről?

- Akármiről.

- Milyen Szisziről beszélt a húgod? – kérdeztem.

- Sheilah. Mikor megismerte, nem tudta kimondani a nevét. Azért kereste, mert nagyon sokat vigyázott rá, mikor én itt voltam nálad, akkor is. Tudod… anyámat megölte valami… mocsadék szörny. Sosem láttam azelőtt ilyet. Viszont az óta Naomi is nagyon fél. Nem tudom, mitől… és nem nagyon akarom a bébiszitterrel otthon hagyni.

- Sajnálom – mondtam. 

- És a szüleid? – terelte a témát David.

- Nem keresnek… - figyeltem a takarót, és próbáltam nem sírni.

- Hát, elég jól bírod. 

- Ne is mondd… - válaszoltam, és hogy megcáfoljam, amit David mond, könnyek kezdtek hullani a szememből.

- Jaj, ne már… - morgott a fiú, belőlem pedig kitört a zokogás.

- Anyával mindig együtt sütöttünk… fedezett apu előtt… sokat beszélgettünk… az egyetlen barátnőm volt! – szipogtam, David pedig az államnál fogva felemelte a fejemet, és a szemembe nézett.

- Na, én nem ilyen nyávogósnak ismertelek meg! Ne tessék nyafogni! 

Bólintottam, mire a fiú elmosolyodott.

- Na, látod, jobb is.

Aztán… adott egy puszit a számra. Biztosan fülig vörösödtem, és nem is voltam képes odanézni.

- Bocsi – mondta David, én pedig ijedtemben… pukiztam egyet. Nem egy nagyon hangosat, és szaga sem volt, de a fiú elnevette magát rajta. Legalább oldom a feszültséget… gondoltam vérvörös fejjel, miközben meg sem mertem mozdulni. Aztán beszaladtam a fürdőszobába, és nem tudtam, hogy mehetnék ki úgy, hogy ne legyek ideges. Fél óra múlva kopogást hallottam.

- Cassie, kijönnél végre?

Félénken kimentem, aztán hirtelen nyakig takaróztam, és próbáltam mihamarabb elaludni. Bár ne keltett volna fel a folyton visszatérő rémálom…